Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Gajdó Ágnes: „Poincaré legelső öngyújtójának tűzköve” avagy a barkochbatörténet
Gajdó Ágnes • „Poincaré legelső öngyújtójának tűzköve’ 31 bát, megölték. Hadrianus a felkelést kegyetlenül megtorolta: súlyosabb adókat vetett ki, Jeruzsálemet földig leromboltatta, s területét sóval hintette be. A barkochba nevű játék fiktív eredettörténete szerint Bar Kohba zsidó szabadsághős kémét a rómaiak elfogták, kivágták a nyelvét, s az visszatérve megbízójához csak igent vagy nemet jelezve tudott felelni.5 A történet más változatban is ismert. Egy napon, mikor Bar Kohba igazságot osztott, eléje került egy rettenetes állapotban lévő, félig eszméletlen ember. Szemét kiszúrták, száját szétmarta valami erős folyadék. Bar Kochba úgy vélte, mindenképpen meg kell torolnia e kegyetlen bűntettet, ám az ismeretlen tettesek semmilyen nyomot nem hagytak maguk után. Az áldozatot úgy hallgatta ki, hogy az a feltett kérdésekre bólintással vagy tagadó intéssel tudott felelni. Az igazság kiderült, a bűnösök megbűnhődtek.6 A legenda természetére, a legendaképződésre szeretnénk rávilágítani, amikor József Attila életének egyik sokféleképpen felidézett és közzétett epizódját vesszük górcső alá: „A legenda oda” - idézhetnénk a Kései sirató utolsó versszakából, de nem lenne helytálló, hiszen a mai napig nem derült ki, mi is történt valójában azon a napon, amikor az Óda kéziratát Szántó Judit elolvasta, majd összekapott élettársával, s kicsivel később öngyilkosságot kísérelt meg. A nyomozás első fázisában a történés előzményét, a vers keletkezésének körülményeit vizsgáljuk, azután a szinte azonnal született irodalmi alkotást, Kosztolányi Barkochba (eredetileg Ezerkilencszázharminchárom) című novelláját és a korabeli sajtóhíradásokat elemezzük, majd a József Attila halála utáni visszaemlékezéseket tekintjük át - abban a reményben, hogy ha a pontos eseménytörténetet nem is tudjuk fölvázolni, de a legendaképződésről teljesebb képet kapunk. Az írók Gazdasági Egyesületének lillafüredi íróhetén vett részt a költő 1933-ban, ahol megismerkedett dr. Szöllős Henrik neves sebész feleségével, Marton Márta művészettörténésszel. Az Óda ihletőjeként számon tartott hölgy egy interjúban így emlékezett vissza: „Összesen három napig ismertem József Attilát. Néha beszélgettünk ezekben a napokban, műveltsége, egyéniségének érdekessége megfogott. Amolyan játékos, jelentéktelen udvarláson felül semmilyen szubjektív kapcsolatról nem beszélhetek. Mondhatom, nem álmodhattam, hogy ebből az ismeretségből vers szülessék.” Az Óda viszont megszületett, és valóban a világirodalom legszebb szerelmes versei között említhetjük. A költő élettársa, Szántó Judit nem az irodalmi és esztétikai értéket nézte, amikor megtalálta József Attila kabátzsebében a vers kéziratát. (Az is lehet, hogy maga a költő mutatta meg neki a verset, nem tudjuk.) A költemény és
