Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Jánosi Zoltán: Illyés Gyula „finnugor himnusza”
Jánosi Zoltán • Illyés Gyula „finnugor himnusza’ 27 lépteit kormányoztuk: merjen hittel haladni; kik sok baját okoztuk, de kórjait is űztük, de kedvét is kerestük; szavak, kivert szavak, mi, fölszállva újra önként, ama harci ölyűként had-őrző keselyűkként rikácsolni a törvényt, hogy: együtt! Bár űzöttként futván együtt maradni! A műben megszólaló történelem- és kultúrakoncentráló személyiség révén és az ősi varázsformulát felidéző (az istenhez könyörgés helyén ráolvasó-szándékot kinyilatkoztató) műfaji karakter miatt s a történelemben sokat szenvedő, de mégis megmaradó, az idő akadályain a szavakkal együtt kultúráját és önmaga identitását is átmentő nép gondolati tételét a tengelyében viselő alkata eredményeképpen a vers ezért egyfajta „finnugor himnuszként” is hat. A műfaji megjelölést itt természetesen az „identitásra utaló közösségi ének” értelmében használva, hiszen az e forrásokra utaló történelmi és kulturális aurában egyébként anakronisztikus „himnusz” kategória miatt pontosabb műfajként itt inkább a közösségi varázsének, önerősítő ének fogalma volna alkalmazható. Az ebben a formában az archaikumban eredetileg sohasem létezett „műfaj” - mint többféle stilisztikai és verbális műforma-forrásból létrehozott komplex sűrítmény - első szerkezeti egységében a megjelenített népi-emberi sorsok tragikumának a történelem ívén futó, tudatosító felmutatása történik meg. Majd a „Szavak, rekedt szavak, mi” sorral induló második szerkezeti egységének a mindenség lényeit soroló előszólításával szinte Vejnemöjnen énekeibe illő varázslatot tesz a szerző az „összekárogott szavak” s a külön-külön is értékes népek, nemzettudatok és személyes létek kulturális természetű, vagyis önazonosság-megőrző megmentésére, új kulturális egységgé formálására. Szavak, rekedt szavak, mi károgjuk újra össze, csaholjuk, vészt körözve, ha nincs égi erő, se földi, hogy egybekösse:
