Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Jánosi Zoltán: Illyés Gyula „finnugor himnusza”
28 Űj Dunatáj • 2007. március Az egyes megszólított madár- s más állatnevek (például bankák, hangyák, pókok) helyén már-már a létperifériákra szorult kis finnugor népek nyomorgó, szorongó közösségei jelennek meg. A vers büszkeségre, öntudatra s a kulturális értékek megőrzésére szólító szavai magyarországi viszonylatban ugyanakkor kemény kritikát fejeznek ki a nemzettudatot Illyés történelmi korában belül és kívül is taroló diktatúrával: a kádári világgal szemben: „szavak, gyávák s ha csak mi / tudunk már néma, néma / nyelvnek és béna, béna / fülnek igaz igéket, / megcsalt szívnek se talmi / vigaszt, hitet sugallni / és - büszkeséget?” A vers egyes gondolati párhuzamai körülbelül egy évtized múlva Illyés „finnugor identitás”-fogalmát kiegészítve és továbbgondolva immár fordított szemléleti horizontból, a nemzetiségivé lett) magyarság kihalásának, asszimilálódási folyamatának allegóriájaként emelkednek fel Erdélyben Szőcs Géza tolláról. Illyés műve több vonásában - fordított előjelű -magyar líratörténeti előképe ezért az erdélyi költő Az író és a bíró című alkotásának, amelyben a pusztuló vagy a már kihalt kis finnugor népek sorsíve - nyelvük, folklórjuk, szokásaik átalakulási vagy megszűnési távlatával együtt - a Ceausescu-korszak Romániájában egyre inkább végveszélybe kerülő erdélyi magyarság élethelyzet- és sorsirány-analógiájaként nyilatkozik meg. Vagyis Szőcs Géza az összefogás paradigmájának helyén a finnugorság nyelvének, kultúrájának, népeinek kiveszési függvényét: a felmorzsolódás, a szétesés - az Illyés műhöz hasonlóan egyértelmű és erős finnugor paralelizmusokkal áthatott - negatív paradigmáját fogalmazza meg. A két vers két különböző szellemi, kulturális és történeti kaput nyit meg a magyarság, illetve a kisebbségi magyarság 21. századi létperspektívája előtt. S a közép- és kelet-európai rendszerváltozások után tizenhét, az Illyés-költemény születését követően pedig több mint harminc évvel - még mindkét kapu nyitva áll. Jegyzetek 1. Illyés Gyula: Bölcsőkutatók. In: Illyés Gyula művei III. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982.455. 2. Uo. 463-464. 3. Uo. 463. 4. Vö.: például: „Amikor utazásom bizonyosra vált, az orosz szótár mellé rögtön egy osztják nyelvtant is beszereztem.” = Illyés Gyula: Rokonoknál. In: i. m. 7. „... Képes Gézának bár távolabbról, de ugyancsak ezt - nyelvünk szellemének sajátosságát - érintő tanulmánya: A magyar ősköltészet nyomairól.”= Szerszámaink, a szavak. In: uo. 474. 5. Domokos Mátyás: Ázsiai ősanya - európai nevelőanya. In: Nem menekülhetsz. In memóriám Illyés Gyula. Válogatta, szerkesztette, összeállította: Domokos Mátyás. Nap Kadó, 2002. 246. 6. Cs. Szabó László: Hunok nyugaton. In: Nem menekülhetsz. In memóriám Illyés Gyula. (Lásd 5. sz. jegyzet) 217. 7. Illyés Gyula: Erő és szeretet. In: I. Gy. i. m. (Lásd 1. sz. jegyzet.) 290. 8. Vö.: Illyés Gyula: Helyünk a világirodalomban. In: I. Gy. i. m. (Lásd 1. sz. jegyzet.) 326. 9. Illyés Gyula: Bölcsőkutatók. In: I. Gy. i. m. (Lásd 1. sz. jegyzet.) 454. 10. Vö.: Uo. 11. Vö.:Uo. 463.
