Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Jánosi Zoltán: Illyés Gyula „finnugor himnusza”
Jánosi Zoltán • Illyés Gyula „finnugor himnusza’ 25 jól megfelelünk a banyák, a bajba került gyíkok, szüzek, s mind a meggyötörtek kérdéseire. Illyés „Ázsiába néző” versei közül az Ősapa és a Philológia című alkotásokat szintén Domokos Mátyás vizsgálta meg a keleti kötődések mélyebb értelmezésének igényével. „Az üstben 1937-ben jelent meg az Ősapa című vers”, amelyben Illyés vér szerinti rokonsága is úgy mutatkozik, mintha „egy kán udvarán forgolódnának”, és „minden arcon van valami nyom, amely emlékeztet a közös ősre”: „egy hiuz-szem”, „egy japán mosoly”, „hunn fintorok”.18 A Philológiában, amelyet „egy vogul nyelvtan üres oldalára” ajánlott a szerző, szabályszerű, de fordított, a múltba „hátrafelé” vezető szellemi honfoglalást ír le „az elérhetetlen őshazába”, „a titkos ősanya felé”, minél messzebb „Európa üvöltéseitől”.19 A Törmelék-turkálók című kései munkájában is a szellemi hazakeresés és a „kőkori nyelveket” irányozó tanulási vágy kohéziójában tűnik fel a vogul és a finn nyelv. Arról is Domokos Mátyás ad számot, hogy az ázsiai kötődésű, ősmagyar nomád sorstudat még Illyés álmaiba is beleszövődött, s tanulmánya az Ázsia-érzékenység gondolati körében több rétegében érinti meg a költő „finnugor tudatát” is.20 Mindezekben a művekben az Illyés líráját formáló „finnugor” esztétikai források mellett a teoretikai-gondolati természetű „finnugor identitástudat” alapvonásai is jól megfigyelhetők. 2. A TÖRZS SZAVAI (A POÉTIKAI SZINT) A finnugor összetartozás-tudat kivételesen nagy költeménye, Illyés finnugor közösségi tudatának legteljesebb szempontkörű verse A törzs szavai című, az 1975. évi finnugor világkongresszusnak ajánlott alkotás. Az Illyésre (és kettős, nyugati és keleti típusú orientációs tudatára) jellemzően Mallarmé-idézet mottójával induló vers tragikus alaphangját a magyar történelem tanulságai és a finnugor népek jelentős részének szétszóródása, beolvadása, apadó életereje, vagyis az identitásuk megszűnéséhez vezető sorsállapot tudatosítása adja. A Mallarmé-sor is e helyzetre adott szimbolikus válaszként emelkedik fel a költő emlékezetéből: „Donner un sens plus pur aux mots de la tribu”, azaz: „Tisztább értelmet adni a törzs szavainak.” (A költő Hálás köszöntés címen a „finnugor világkongresszus referátumainak előszavaként” megírt prózája, amely a költő Szellem és erőszak címen kiadott kötetében olvasható, szintén ugyanezt a célt tartalmazza: „De hát hol is állunk mi magyarok, finnek, észtek, mányszik, azaz vogulok, hantik, azaz osztjákok, és votjákok, mordvinok, komik, márik, udmurtok, hogy csak a család ismertebb tagjait említsem? De akikhez rokonul odacsatlakozik sok olyan kis nép vagy néptöredék is, mint a nyenyec, a jurák, a lapp, a karjalai, vagy
