Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Jánosi Zoltán: Illyés Gyula „finnugor himnusza”
22 Űj Dunatáj • 2007. március ereszkedik. Körösi Csorna Sándor, Munkácsy Bernát, Zsirai Miklós, Vámbéry Ármin, Leibniz, Stahlenberg Fülöp, Sajnovits János, Gyarmathy Sámuel erre a témára: a finnugor nyelvi közösségekre vonatkozó munkáinak alapos ismerete tükröződik bennük. S Illyésben, aki csupán önmaga számára akarja összefoglalni - a kutató iránti ritka becsülés vektorain - a keleten maradt magyarok után vissza-visszajáró sok százados történelmi nyomozást; Reguly példázata mintegy alkalomként, azaz magnetizáló középpontként szolgál - az íróban több forrásból felhalmozódó primitív és újabb finnugor örökségű ismeretanyag koncentrált megjelenítésén túl - a jelenében adódó feladatok kijelölésére is. A nyelv értékei, a szokások és a rítusok elemző kiragadásai mellett ezért olyan, filmre illő, s az archaikus emlékek kutatását a személyiség oldaláról átvilágító jelenetet is felmutat, miképpen keresi fel Reguly Antal és Alexander Castrén finn tudós, mint a két népnek a történelem sok százados idő- és térbeli kanyarulataiból ide érkező követei Szatigin királyfit, az utolsó vogul fejedelem fiát. „Két fiú, egy magyar és egy finn botorkál a végtelen hómezőkön... A sors úgy akarja, hogy ott a metsző tél végi szélben összetalálkozzanak. Tobolszkban találkoznak. Mindketten felkeresik az utolsó vogul fejedelem fiát. (...) Megtanulták az ősi nyelvet, a fejedelem fiát vogulul üdvözlik. Szatigin királyfi meglepetten és csodálkozva hallgatja őket. Legjobban akkor csodálkozik, mikor azok népe ősi szokásairól beszélnek. Ő e szokásokat alig ismeri. Alig beszéli az ősi nyelvet. Hármójuk közül mindenesetre ő tud belőle a legkevesebbet. Mentegetőzve mondja, hogy ő már orosz nevelést kapott.”2 De az önmagukban is értékes, dokumentáló és korfestő eseményrajzokon túl vallási és szertartási elemek, a verbális, a rituális és a vizuális folklór eleven emlékei: lóáldozat, imádság, medveének, hősi ének, lírai dalok is az olvasó elé áramlanak Ilylyés nyomán e századokat mozdító szellemi régészetben. Irodalomtörténeti forrást ébreszt többek között annak a felidézése is, hogyan találta meg Reguly „az osztjákok egyik pogány törzsében” „a mi Csodaszarvas mondánk hasonmását. A törzs őse egy jávorszarvas üldözése közben vezette népét erre a vidékre. Regulyt meglepi a magas északra szorult nép vitézsége, szinte délies lelkesedése és a népdalokból kiáradó fejlett szellemisége. Lázasan lejegyzi ezeket a népdalokat és vitézi tetteket. Költői forrásnál van. Tán az őseposzénál!”3 A Reguly-pályakép ismeretalapzata mellett Illyés egyéb olvasmányai, a tudós nyelvészeti, kultúrtörténeti, néprajzi munkák és a rokon népektől olvasott folklórművek is jelentősen alakították finnugor orientációját.4 Elméleti és szépírói művei pedig egyaránt azt tanúsítják, hogy a magyar író az európai-egyetemes és a nemzeti elkötelezettségei mellett határozott finnugor érték-és identitástudattal is rendelkezett, ennek is nyomatékosan hangot adott munkáiban. Ez a tudat magasabbról te-
