Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Jánosi Zoltán: Illyés Gyula „finnugor himnusza”
Jánosi Zoltán • Illyés Gyula „finnugor himnusza’ 23 kintve a tágasabb emberi értékrendbe tagolódott bele, a magyarság identitástudatát viszont a „rész” perspektívájából egy történetileg megalapozott „közbülső” rendszerbe kapcsolta és stabilizálta is ott, a históriának az európainál nagyobb távolságokból fölmért szellemi szerkezetében. A kizárólag a nyugati világ felől szemrevételezett európaiság- vagy emberiség-modell egy ilyen kulturális kohézióhoz Illyés számára nem volt elegendő, nem volt hiánytalan. Az író - jórészt a finnugor népek felé mutató iránytűkkel - (s részben Ady nyomán) Komp-ország keletre mozgó útját is tudatosan járta be. E keleti tájékozódásban sokaknak Ady testvéréként tűnt fel, hiszen „európai nevelőanya”, de „ázsiai ősanya” gyermekének5 nevezte magát, a trianoni döntések újra szentesítése után pedig „a nyugati világ elfehéredett arcú kivetettje”6 lett. A finnugor örökség irodalmi, sőt teljesebb kulturális centrumában Illyés Gyula gondolkodásában is a Kalevala állt. A finnek népi eposzát az Odüsszeiával és a Háború és békével együtt „elemi erő megnyilatkozásának” látja.7 Olyan alkotásnak, amelynek meghallására, azaz érték-kinyilatkoztatására Közép-Európa polgárainak, a csehnek, lengyelnek, magyarnak Puskin, Goethe és Dante művei befogadáshoz hasonlóan inkább van füle8, mint az angolul vagy franciául olvasóknak. Gulyás Pálhoz és Németh Lászlóhoz hasonlóan a Kalevalát Illyés is egy sajátos, a nyugat-európai kultúráktól eltérő hagyományú perem-, közép- és kelet-európai kulturális identitás egyik legnagyobb, mértékadó műveként fogja fel. A Kalevala gerjesztő hatását részleteiben ismeri a közép és a kelet-európai népek folklórkutatására gyakorolt erejében is. Lönnrot 1835-ben először kiadott műve után „minden nemzet fiaiban felébredt a gondolat és a vágy, hátha az ő népük is rejteget ilyesfajta vagyont”9 - írja. S a finn eposznak azt az indukáló erejét is pontosan látja, amely a kutatókat a legalsó vagy „a legmesszebbre szakadt ág”, a legzártabb folklórhagyatékkal rendelkező finnugor kulturális terepek felé mozdította.10 Reguly törekvései között is ott látta a vogul vagy osztják földön megőrzött őseposz,11 a „mindennél ősibb Kalevala megtalálásának akaratát”.12 Az Illyésnél intellektuálisan és torzulásmentesen megnyilvánuló „finnugor identitástudat” és az ezzel együtt járó irodalmi orientáció nem volt egyedülálló jelenség a magyar kultúrában, sem korábban, sem az őt magába fogadó korban. A századelőn, szinte a Nyugat indulásával egyidőben például Zempléni Árpád munkásságában jelentkezett, akinek 1910-ben már „az ugor ősvilágot idéző” „gyűjteményes kötete lát napvilágot”.13 Domokos Péter egyenesen úgy fogalmaz, hogy Zempléni Árpád „be is lépett a kincseskamrába, amely teljesen elbűvölte, de őt akkor még senki nem követte oda”.14 Az rokon népek felé tájékozódás életképességét Zempléninél ugyanakkor a zavaros „turáni” ideológia árnyékolta be.15 Gulyás Pál néhány évtizeddel később szinte a magyar folklór részeként kezelt Kalevala-élményének hatására fogalmazta meg
