Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Pomogáts Béla: Kérdések és válaszok a történelemnek (tanulmány)

Pomogáts Béla • Tanulmány

85

Pomogáts Béla

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK ATÖRTÉNELEMNEK

Illyés Gyula és az erdélyi magyarság

Illyés Gyula költői sorsának és egyéniségének alakulása a magyar és az európai értékek és igények bölcs egyeztetésének készségére épült, nem alaptalanul, hiszen életműve valóban szerves egységbe tudta fogni azokat a hagyományokat és törekvéseket, amelyek gyakran és szerencsétlenül kerültek egymással szembe közéltünk és művelődésünk huszadik századi története során. Valójában ez az összegző:egyszerre nemzeti és európai látásmód és gondolkodás szabta meg azt a szellemi stratégiát, amelynek nyomán Illyés a kisebbségi helyzetbe szorított Kárpát-medencei magyarság helyzetét mérte fel és világította meg. A kisebbségi magyarság, mondjuk így (Illyéstől aligha idegen kifejezéssel): „sorskérdéseit” meg lehetett közelíteni szűkösebb „nemzeti” és elvontabb „egyetemesebb” nézetből, mindkettőre számtalan példa adódott (és adódik a jelenben is). Az első nézőpont mindenekelőtt a nemzeti sérelemérzetet, a második mindenekelőtt valamiféle nemzetek feletti (például korábban az úgynevezett „szocialista”, mostanában az úgynevezett európai) integrációs megfontolásokat képviseli. Illyés Gyula, miként más nagy kérdések körében is, egyeztető ós összefoglaló szemléletet alakított ki, vagyis az általános európai, humanista és demokratikus követelmények nyomán ítélte meg a kisebbségi helyzetben élő magyar közösségek helyzetét, illetve a nemzeti identitás és kultúra védelmének ügyével kötötte össze az európai és demokratikus jog elvek érvényesítését. Ennek a kettős elkötelezettségnek és szemlétnek a következtében tette fel a magyar nemzetpolitikát érintő kérdéseket, és kereste rájuk a válaszokat.

Abban a mentális, és mondjuk így: „lelki” rendszerben, amelyet Illyés a nemzet „sorskérdéseinek” megválaszolása végett, a magyarság és az európaiság eszméinek összefogásával és szintézisével alakított ki, különös szerepe volt Erdélynek és a méltatlan kisebbségi sorsba taszított erdélyi magyarság iránt vállalt szolidaritásnak. Illyés négy alkalommal látogatott Erdélybe: 1941 karácsonyán Kolozsváron és Marosvásárhelyen járt, 1942 júniusában a kolozsvári könyvnapon vett részt, 1945 augusztusában Nagyváradon, Kolozsváron és Segesváron járt, felolvasást tartott a bukaresti rádióban, végül 1956 januárjában Marosvásárhelyen vett részt Fáklyaláng című történelmi drámájának századik előadásán. Ezt követve már nem utazhatott Erdélybe, elsősorban azért, mert az ottani magyarok jogai mellett történő folyamatos kiállása következtében a Gheoorghiu-Dej-, majd a Ceausescu kormányzat rendkívül ellenségesen bánt vele.