Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Valachi Anna: Múzsaszerepben (tanulmány)
46 Új Dunatáj • 2007. december Valachi Anna MÚZSASZEREPBEN Kozmutza Flóra hatása József Attila költészetére CBeney Zsuzsa emlékére) „József Attila Flóra-verseit nem érthetjük meg előzményeik ismerete nélkül.”1 Beney Zsuzsa Flóra című tanulmányának nyitó mondatát idéztem, mert magam is az ő szellemében, az előtörténetre kíváncsian próbálok közelíteni a költő utolsó szerelmi versciklusának ihlető élményeihez. Ugyanaz a titok izgat, mint őt és mindannyiunkat: mitől különböznek egymástól oly feltűnően a Nagyon fáj kötetben szereplő, fékezhetetlen indulatú „Edit”- és anyaversek az 1937 februárjától sorjázó, kozmikus nyugalmat sugárzó, a szerelemben való újjászületést - majd a halállal való kibékülést - hirdető utolsó ciklus darabjaitól. Tagadhatatlan tény, hogy József Attila szerelmi költészete a Flórával való megismerkedés után - tartalmilag és poétikailag egyaránt - karakteresen átformálódott. De hogy miért, arra - az új múzsa felbukkanásán kívül - nemigen találni tudományosan alátámasztható magyarázatot. Jobb híján formai, pszichológiai, alkotáslélektani vagy statisztikai alapon közelítünk a Flóra-versekhez. N. Horváth Béla úgy látta, „József Attila kései költészetében megszaporodtak a töredékek”.2 Beney Zsuzsa az életenergia elapadását és a közelítő halál tudattalan elfogadását vélte fölfedezni a klasszikus formákba kapaszkodó költő verselési technika-váltásában.3 Tverdota György a költő névmágiás törekvéseivel, a Flóra névben rejtőző varázserő poétikai kiaknázásával magyarázta az antik formák újraélesztésének motivációját.4 Talán közelebb vihet az alkotáslélektani rejtély megfejtéséhez, ha a költő által kiszemelt és megszólított múzsa, Kozmutza Flóra szellemi hatását, személyes inspirációit is megkíséreljük azonosítani. A múzsa tudniillik mindig virtuális alkotótárs, akár tudatában van ennek, akár nem. Kiválasztottsága sorsszerű, és akkor sem érdemes lázadoznia a szerep ellen, ha úgy hiányzott neki ez a megtiszteltetés, mint Jónásnak a prófétaság. Illyés Gyuláné (1905-1995) hosszú, kilencven évig tartó élete végéhez közeledve ugyanerre a meggyőződésre juthatott. Neki köszönhető, hogy húsz év óta sok mindent tisztábban láthatunk József Attila pályájának utolsó periódusából, mint az ő pontosan datált emlékiratának5 megjelenése (1984, illetve 1987) előtt. Azokat az összefüggéseket, amelyek még homályba burkolóznak, az utolsó múzsa személyiségének és feltételezett befolyásának tükrében próbálom azonosítani.
