Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Veres András: Befejezettség és folyamatszerűség (tanulmány)

22

Üj ÜUNATÁJ • 2007. DECEMBER

Megfáradt ember, hiszen mindkettő a költő korai korszakának kevés számú tökéletes darabja közé tartozik. Ami jóval kevésbé érthető, az az Illyés Gyulától beválogatott szövegek szürkesége és szónokiassága. Helyenként mintha a 19. század eleji almanachlíra szentimentális fordulatai kísértenének, amelyek száz év múltán nem hathattak valami jól. Két példával érzékeltetem. Az első az Amit már majdnem elfeledtél című versből való:

íme itt a zsellérek csoportjában kik a heti fizetséget várják

ingasd te is fejed ha szólnak és csomós

mondatokkal bontogatják sorsuk,

nyomoruk okait,

szájuk nehéz rebbenésében

pihegő élet verdesi szárnyát,4

Második példám a Szerelem című versben található:

Ott ülök a lagzin, eszem s szívem zokog - Ó drága hajadon, akit bekötöttek!

Hogyha te azt tudnád! Ha tudnád mennyire értem én vibráló-hajlongó leikecskéd...5

A két példa közül az elsőben szembeötlő a stílustörés: a zsellérek megszólalását megjelenítő „csomós mondatok” és a költői én együttérzését szépelegve érzékeltető beszédmód egybekapcsolása. A második idézetben legalább az illemnek eleget tevő behelyettesítés magyarázza (ha nem is menti) a „vibráló-hajlongó” jelzők után következő „lelkecskéd”-et, de a kicsinyítés ma épp olyan anakronisztikusán hat, mint a patetikus megszólítás („Ó drága hajadon”).

Természetesen mindkét vers nyelvezetében és dikciójában felismerhetők Füst Milán korai lírájának nyomai. Már a kortárs kritikusok tisztában voltak vele, hogy milyen meghatározó hatást gyakorolt ez a költészet a húszas évek végén Illyésre.6 Csakhogy a Füst Milán által feltalált-felújított drámai monológ kirakatba tett szerepjátéka és tudatos archaizáló retorikája szándékoltan kívül helyezi magát a jelen (a „modern kor”) világának és költészetének tér- és időbeli koordinátáin, s keresetten ódivatú gesztusaival saját koordinátákat teremt, amelyekhez mindenkor következetes marad. Lehetséges, hogy amikor Illyés Gyula hasonlóképp archaikus retorikával próbálkozott a zsellérség létmódjának kifejezésére, valamifajta megfeleltetést kívánt létesíteni egy tradicionális társadalmi sors és egy tradicionális nyelvi stílus között. De mivel a zsellérsors nyomorúságát, elesettségét mégiscsak modern életprobléma