Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Veres András: Befejezettség és folyamatszerűség (tanulmány)
Veres András•Tanulmány 21 Veres András BEFEJEZETTSÉG ÉS FOLYAMATSZERŰSÉG Illyés Gyula és József Attila verspoétikájának különbségeiről1 Az illyési és a József Attila-i életmű összehasonlítását legalább két körülmény teszi a szokásosnál nehezebbé. Egyrészt kettejük hajdani költői és férfiúi vetélkedése nemcsak a vetélytársát évtizedekkel túlélő Illyés Gyulának okozott leküzdhetetlen erkölcsi és lélektani dilemmát, hanem a szakirodalom túlnyomó részének is. Ezt a hagyományt túllépni még ma sem látszik könnyű feladatnak. Másrészt az a József Attilát sújtó kortársi vakság, amely az utókor szemében nemcsak érthetetlen, de egyenesen megbocsáthatatlan, visszamenő hatállyal kérdőjelezte meg (mások mellett) Illyés Gyula költői teljesítményének értékét is, legalábbis József Attilához képest. Az utóbbi probléma már nem látszik megkerülhetőnek a két poétika összehasonlításakor, minthogy a tétje messze túlvezet az elsőnek az életrajzra korlátozódó kompetenciáján. Ma már nyilvánvaló, hogy a karakter jegyek számbavétele a legszigorúbb leíró szándék mellett sem nélkülözi az értékelés elemeit. Természetesen nem arról van szó, hogy tovább gyarapítsuk a József Attilának síron túli elégtételt szolgáltatni akaró apologetikus írások számát: az ő rendkívüli költői teljesítménye nem szorul rá effélére. De legitim, sőt heurisztikai előnyökkel kecsegtető eljárásnak tetszik, ha vizsgálódásunkba bevonjuk a poétikai sajátosságok temporális teherbírásának szempontját is - nem feledkezve meg arról, hogy a mi jelenünk horizontja ugyanúgy időleges-ideiglenes érvényű, ahogy az volt az 1920-as és 1930-as évek irodalomfelfogása és értékszemlélete is, melynek korlátái, sőt korlátoltsága számunkra már anynyira szembeötlő. Úgy vélem, aligha lehet alkalmasabb modellt keresni kiindulásul, mint a Babits Mihály által szerkesztett, 1932-ben megjelent Uj anthologiát (a Nyugat kiadásában), amely harminchárom fiatal költő száz versét - méghozzá a könyv címe szerint a száz „legszebb” versét - tartalmazza2. Illyés Gyulától nyolc vers szerepel benne, József Attilától kettő. Nem kétséges, hogy ebben az arányban vagy aránytalanságban közrejátszott a válogató Babits Mihály ízlése. (Mert bár a szerzők kiválasztásában figyelembe vette tizenöt versértő barátja véleményét, ám a verseket maga válogatta.) Állítólag azt nyilatkozta József Attiláról, hogy bár minden versét elolvasta, kettőnél többet a legjobb akarattal sem talált3. Mai szemmel olvasva az antológiában szereplő verseket, nem az szorul mentségre, hogy miért csak kettő képviseli József Attilát s miért éppen a Tiszta szívvel és a
