Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzetek

12

Új Dunatáj • 2007. december

Az örökségbe kapott átok, igy oldódik velem, világ.

Mint isten helyett én kiáltok bujdosó szivemre, a vád

igy hozza (mint erdős magaslat dörmögő visszhangját) a tág jövőből egy atyai hangnak föloldozását, vigaszát.

Vetkőzöm. Nem neked, te kerge tányérnyaló, aki magad hősnek szavalva, leplezed le, pribéknek is mily ócska vagy.

1974. július 20.

Elfeledtem tegnap a sok izgalomban; itt volt - 18-án - estefelé Domokos Mátyás az Ingyen lakoma (általa összeállított) kéziratkötegéért: van tíz kg! A városban terjedő hírekről: Már Nagy László is „fasiszta”! Rábeszél, vegyük be, amit Péter „kijózanítására” írtam 41-ben - hisz utána következik ugyancsak más. Bevesszük a József Attiláról 1932-ben írt Figyelőt is, bár itt nem lehet megvilágítani, milyen helyzetben íródott az (Babits és J. A. összebékítése végett). Elkísérem az autóbuszhoz, segíteni a csomagcipelésben.

1973. március 30.

Azt olvasom (abba olvasok bele), amit a véletlen asztalomra vet. A padlástérbe épített könyvtárszobába Flóra egyik tanítványa (és lelki védence), Fekete Viola (Lajos lánya) segített fölhordani, és ő rendezte el a könyveket. Kettőt kölcsönkért, most visszahozta (s lelkét újabb baráti beszélgetésre). Az olvasnivalók tetejére tettem: Baktay Ervin: Szanátana Dhárma és Márai: Napló, 1958-1967.

Baktay könyve olvasatlanul (újraelolvasatlanul) is hosszú gondolatsort ébreszt, kavargó emléksort. Magáról a szerzőről. A szerzővel kapcsolatban. Olyan emléksort nyit meg, amelyben az ő alakja voltaképp csak - menetindító. Elegáns, kellemes modorú volt, jó termetű, szép arcú, művelt (a tudós fokozatáig), írónak jó nevű, mármár legendás hírű (Indiában is élt)! Az írók lillafüredi találkozóján (1933-ban) egy hozzá illő, feltűnően szép arcú és termetű (Flóra - későbbi - emléke szerint „király