Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzetek
10 Új Dunatáj • 2007. december Illyés Gyula NAPLÓJEGYZETEK* 1963. AUGUSZTUS 2. Szolgalelkűségét legkevésbé annak mondhatjuk szemébe, akit szolgalelkűségéből akarunk kinevelni. Nagyon közel kell férnünk hozzá, hogy ezt megtehessük. Minden emberi rossz tulajdonság közt engem legmélyebben a szolgalelkűség háborít föl. Felnőtté eszmélődésemnek tán legnagyobb élménye ez volt; a gerinctelenség, a lakájkodás megtapasztalása. Hát mikor közvetlen környezetemben láttam. Azok részéről, akiket különben szerettem, akikre fölfelé néztem. S amikor egy egész társadalmi réteg jellemvonásai közt fedeztem föl. Egy embertől csak elviseljük, hogy gazember. Az egész emberi fajtól már bajosabban. így van: a közösség rossz tulajdonságai, amelyhez tartozunk, annál nehezebbek számunkra, minél nagyobb a közösség. Még családunk is lehet megvetendő. Osztályunk már nem. Népünk pedig egyáltalában nem. Van egy ökölvívófogás a csapások elhárítására: az ellenfél karjai közé szorulni, a mellére tapadni; kiküszöbölni azt a távolságot, ami az öklök lendítéséhez szükséges. Majdnem ilyen a fogás, ha olyanokkal vívunk az igazságért - olyanoknak mondjuk a szemébe az igazságot -, akiket ezzel csak edzeni s nem leteríteni akarunk. Mielőtt vakon leütnének bennünket, hozzájuk kell fordulnunk; a világ szemében - de az ő szemükben is - azonosnak kell lennünk velük. Ezt tettem én ösztönszerűen a Puszták népé-ben; de más társadalmi forrású írásomban, versemben is. Az a merészség kísértett, hogy egy néprétegre, amelyet addig szabadnak mákonyoztak, egy népre, amelyet konokon hősködésbe részegítettek, ráolvasni jeleit nemcsak a szolgaságnak: annál egy súlyosabb állapotnak, a szolgalelkűségnek. S abban a hiszemben tettem, ha nem azt mondom, hogy szolga vagy, hanem azt, szolgák vagyunk, vagyis így a karjaiba nyomulok, annyira azonosulok vele, hogy szinte fedezem a világ megvetése elől, nem ér különösebb csapás, mondandóm végigmondásáig magam is fedezve leszek. Tévedtem. Akikért szóba kezdtem, megértettek. Megkaptam, amit író igen ritkán: a könyvnek közéleti hatása is lett, még azok sorában is, akikről írtam. Ezek az * A részletek Illyés Gyula József Attilláról szerk.: Domokos Mátyás, Lapkiadó 2005. könyvből való
