Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "...Egy megújítandó Európában megújult magyarságot kell teremteni"
20 Új Dunatáj • 2006. szeptember minden, ami évek óta felgyűlt, s meztelen csupasz szívünk ott piroslott tisztán és feltárva a honvédek előtt, akik eljöttek, akik a mieink.” Tamási Áron számára is nagy esemény volt a felszabadulás Piros betűk a hazatérés napján című írásában szeptember 11-én, így rögzítette gondolatait: „EZERKILENCSZÁZNEGYVEN, szeptember tizenegy. Szerda Eljött hát végre a nap, amikor Kolozsvár hazatér! Mint a királyfi, kit gonosz hatalmak egyszer elraboltak és eladtak, ez a város is a mai napon úgy érkezik vissza az ő édesanyjához, Magyarországhoz. Hajnali négy óra van. Szent Mihály, ki ura ennek a hónapnak és gazdája a kolozsvári székesegyháznak, ebben a percben mosolyogva int a derengésből, hogy kondítsák meg a harangot. És az ő templomában megszólal a harang. Mint az elítélt, úgy szól. Isten zengte talán a város fölött. Vagy egyetlen torokkal a magyar ősök szólaltak meg, akik ennek a városnak a temetőjében és ebben az erdélyi földben, mint nemzeti hagyomány gyöngyszemei, ezeresztendős hosszú fűzérben úgy pihennek... Éppen hasad a hajnal. [...] Most vonul ki az utolsó román csapat a városból. Mint a csónak, mint idegen és viharos tengerre dobott a sors, huszonkét esztendeig olyan volt Kolozsvár. Véle együtt én is tengerbe estem. Oly hosszú időn keresztül az érzések és a gondolatok hullámai között kormányoztuk magunkat. Az eszmék dagálya idején, vagy a borúlátások apályában mindig és mindenkor a magyar hajót kerestük, amely fedélzetére fölvegyen. Most a felkelő nappal együtt közeledik a magyar hajó. Köszönöm Hazám, hogy hajódra fölveszel! [...] A harang még szól. Lassanként megvirrad egészen. Aztán feljön a nap. És végre Kolozsvár is felkél a magyar égen, mint a mi kicsi napunk, amelyet egy hosszú-hosszú éjszakán keresztül mindnyájan virrasztva vártunk. Imádkozzunk!”
