Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Bozsik Péter: Csontafejér. Csingágó telep 3.
14 Új Dunatáj • 2006. szeptember A köpcös intett a többieknek, azok hozzáléptek és a hajánál fogva fölhúzták, majd gumibotjaikkal lökdösni kezdték a kijárat felé. Mind hevesebben bökdösték, míg nem ez a bökdösés ütlegelésbe ment át. A férfi menekülni kezdett, azok öten a nyomában. Az utolsó lépcsőfordulónál nagyot taszítottak rajta, legurult a lépcsőkön, összegömbölyödött, hogy valami módon védje a heréit, kezével pedig arcát takarta el; akkor kezdék el rugdosni; kirugdosták a térre. Néma, kíméletlen dühvei dolgoztak. A férfi egy pillanatra kinyitotta a szemét, és zöldes-vöröses fényt látott. Eszébe jutott a Zöld nap című filmnek az a jelenete, amikor hatalmas dózerek jelennek meg a téren, és az ott tolongó emberek egy részét teherautókra pakolják és zöld, kekszszerű ételt csinálnak belőlük. Erről meg az jutott eszébe, hogyan képzelte el ő gyerekkorában a kannibálokat. Bimbó koromban magam is úgy képzeltem, hogy a kannibálok rendes mészárszékben mérik ki az emberhúst. A kirakatban tüdők és combok lógnak a kampón, lenn petrezselyemmel és citrommal szájában a fej. A kannibál-tanonc a tőkét gyalulja, a segédek meg a pult mögött sürögnek. Igenis nagysád, egy fél kilót ebből a természetbúvárból. Fejet nem parancsol tárkonyos levesnek? Én írtam ezt, vagy olvastam valahol?, nyilait belé a kérdés. De az áldozati állatot nem rugdossák, mielőtt nyakára teszik a kést! Aztán csak egy szikes, csontfehér, végeláthatatlan szántóföldet látott tömérdek varjúval. A varjak valami tetemen osztozkodtak. Ahogy közelebb került hozzá a kép, látta, hogy a tetemnek emberi alakja van (de ezzel párhuzamosan, mintha valaki szöveget mondana a képek alá, az agyában monológ zakatolt: a rossz sohasem az Isten által teremtett főnevek körében búvik meg, hanem az igék birodalmában, melyek egyedül lehetnek hibák forrásai, hiszen az ember sajátjai, és neki engedtettek át, csak a jó tárgyiasult, a rossz anyagtalan, anyagtalan, anyag...), majd amikor a foszladozó hullában magára ismert, teljesen elsötétedett előtte a világ.
