Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2-3. szám - Bozsik Péter: Csontafejér. Csingágó telep 3.

Bozsik Péter • Csontafejér. Csingágó telep 3.

13

2.

Sárgagyurka három napja züllött barátaival a Vadász vendéglőben. Már kiitták a kocsma összes italkészletét, és mivel hétvége volt, a kocsmáros nem tudott utánpótlást biztosítani. A kocsmában két terem volt, ők a belső termben ültek, amelyet pozdorjalemez választott el egy raktárhelységtől. Sárgagyurka kínjában addig feszegette ezt a lemezt, mígnem sikerült kifeszítenie. Belenyúlt az ott található dobozok egyikébe, és egy liter kölnivizet húzott ki onnét. „No, fiúk, igyunk! Ez is alkohol!”

3.

Sárgagyurka és barátai a Tisza nevezetű kocsmában iszogattak. Záróra felé járt az idő, elindultak hát más helyet keresni. Kilépve a kocsmából vagy ötven méternyire enyhén imbolygó alakot láttak közeledni. Sárgagyurka így szólt: „Fiúk, én ezt a pofát megverem.” Elbújt a sarok mögé, és mikor a pofa odaért, Sárgagyurka elkapta a grabancát, a falnak szorította és épp ütésre emelte a kezét, mikor az ismerelen megszólalt: „Jaj, fiam, ne bánts!” „Ja, fater, Te vagy az?!”

Minek is írom én most ezeket?, kérdezte magától a férfi, majd vállat vont, ivott italából (óvatosan, nehogy gyorsan érje el a szesz hatása) és folytatni akarta az írást, de meglepődve tapasztalta, hogy több történet nem jut az eszébe.

Ekkor történt meg az, amire a férfi kezdettől fogva számított, de soha nem mert igazából végiggondolni. Nagy robajjal kicsapódott az ajtó, és négy-öt terepruhás, torzonborz alak özönlötte el a szobát, ugyanazok, akik az üzlet előtt barkochbáztak. A háttérből előfurakodott egy köpcös figura és a nevén szólította a költőt. A férfi ott ült a matracokon, előtte kis asztala és a papírok, amikre írt, kezében golyóstoll. A rémülettől mozdulni sem tudott. Nem gondolt semmire, csak ajkán félig bárgyú, félig ijedt mosollyal bámulta a betolakodókat. Neked szóltam, baszomazanyád, ordított rá a köpcös, akit nem látott a bolt előtt. Bizonyára ő volt a főnök, mert csak neki volt fagyvere, amelyet furcsán a hasa alatt hordott, úgy, hogy a tokja a combjait horzsolta. Nem kellemetlen neki? Vagy így élvez el?, villant át a férfi agyán. Meg az is eszébe jutott, hogy mit csinálna most Matuska Szilveszter, Harper János vagy Sárgagyurka. Bizonyára nem várták volna meg ezt a pillanatot. Mikor elképzelte, hogyan fog mindez lezajlani, odáig jutott, hogy csöngetnek, udvariasan ajtót nyit, veszi a dzsekijét és a két egyenruhás között - mindig csak kettőt képzelt! - elindul, s mikor az utcára ér kiabálni kezd a járókelőknek: „Karácsonyi Péternek hívnak, Csontafejéren laknak a szüleim, kérem, értesítsék őket! Csingágó telep 3”, úgy, ahogy azt valamelyik regényben olvasta. De most érezte, csinálhatnak vele bármit, egy hang nem sok, annyi sem jön ki a torkán.