Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2-3. szám - Szőcs Géza: Versek (Az elveszett gyermek; T.K. Gyulafehérváron)

Szőcs Géza • Versek

5

Szőcs Géza

AZ ELVESZETT GYERMEK

M. L. emlékkönyvébe

Apámat, Ahab kapitányt már csecsemőgyerekkoromban elvesztettem. Ez Nantucketben történt.

...sztettem? Ő veszített el engem, amikor csónakjából, kéthetes voltam, beleejtettek az óceán vizébe, ő meg a matrózai, nem szándékosan történt. Nem figyeltek oda.

Aztán, ahogy nőttem, bálna lett belőlem.

Az északi fény vízben elomló drapériái közül fejemet kiemelve, követtem olykor Apám hajóját, William Blake szavaival szólongatva őt a hideg fényből:

Apám, apám, miért sietsz úgy,

Ne nyújtsd meg léptedet...

De soha nem derült ki, felismert-e valaha is, vagy hogy értette-e szavaimat - Szólj, szólj, apám, kér kisfiad - melyek elkeveredtek a fogaim közt át meg átszaladó hullámok tajtékjával, s amelyeket onnan, félig a víz alól szűrtem és suttogtam feléje.

T.K. GYULAFEHÉRVÁRON

Ki tudja immár hol ketyeg az elveszített óra.

Egy régi bátyád most siet egy régi kézfogóra.

Nekünk mindenből kettő jutott.

Amikor Tomaso Kemény Fehérváron letette Lombardiából

hozott virágait a márvány hadvezér mellére

aki ott alussza álmát a szarkofágon