Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - Méhes Károly: Novellák (Bármikor bejöhet; Az utolsó vendég)
Méhes Károly • Novellák 7 Méhes Károly BÁRMIKOR BEJÖHET A Weisz néniben az volt a legjobb, hogy rettentő murisán ki tudta fordítani a szólásokat. Olyan hőség lesz, drágáim, hogy felhúzhatjuk a nyúlcipőket... Vajon arra gondolt, hogy meleg elől el kell rohanni az Északi-sarkra? Na és mit mondott a Gombás Gyuszi és Merk Jozefa egymásba bolondulására? Akkora szerelem volt az, mint ide Makó és Jeruzsálem. És ez egyszer nem szólt valótlant, mert ez a szerelem tényleg teljesen érthetetlen volt. Végtelen távolságokat rántott össze, mint a mágnes. A Gombás Gyuszi a cirkusszal jött. A szülei meghaltak a háborúban, valami távoli rokona vette oda állatgondozónak. Csinálta már vagy öt éve, pedig még húsz éves se volt. És az utolsó előadás előtt, amikor az az észveszejtő vihar közelgett, hogy délután kettőkor olyan fekete volt az ég, mint éjszaka, a Kozák névre hallgató szibériai medve megmarta a Gombás Gyuszit. Azt mondták, csattogott a szélben a sátortető, tán az idegesítette fel. Elkapta, és egyetlen mancsmozdulattal a fiú fél oldaláról szinte teljesen lehántotta a bőrt és húst, a mellkasától egészen a tomporáig. Bekerült hát a kórházba, a cirkusz pedig, sajnálat ide vagy oda, tovább vonult. A kórházban, kegyelemkenyéren, ott dolgozott Merk Jozefa, dr. Merk Gusztáv főorvos leánya. A főorvos ötvenhat után eltűnt, s míg a hatóságok távollétében azt olvasták a fejére, hogy ellenforradalmár volt és disszidált, olyan hír is járta, hogy valamelyik börtön mélyén senyved, ha ugyan még él. Merk Jozefa odabent már az első naptól Gombás Gyuszi őrangyalául szegődött, alig járt haza a teljes vagyonelkobzás után megmaradt szegényes szobácskájába. A legjobban Gyuszi megbocsátó lelke ejtette rabul, ahogy az őt kis híján elpusztító Kozák medvéről beszélt. Csakis „édes kis macikámként” emlegette, mint valami plüssállatot, és könny szökött a szemébe, ha arra gondolt, vajon milyen élete van a két tonnás állatnak nélküle. Úgy képzelte, Kozák sokkal jobban szenved az ő hiányától, mint ő a medve okozta sebektől. Merk Jozefa mélyen hitt, és biztos volt benne, hogy az Isten sose feledkezik el az apjáról, bármerre is vetette a sors. Az, hogy dr. Merk Gusztáv már nem lenne az élők sorában, meg se fordult a fejében. Az a megbocsátás, az az alázat, amit Gombás Gyuszi leikéből áradt felé, teljesen levette a lábáról. Ha lassan is, de a fiú összeszedte magát, bár csak sántikálni tudott azok után, hogy a fenekéből és a combjából is egy jó darab hús hiányzott, immár örökre. Mire a földre szállingóztak az első összepöndörödött vadgesztenyelevelek, Merk Jozefa azon töprenkedett, miképpen rendezze át a szobáját, hogy Gombás Gyuszinak is elegen
