Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1. szám - N. Horváth Béla: József Attila és a Szép Szó

N. Horváth béla • József Attila és a Szép Szó

61

közben éppen azt az életformát akarja megmenteni, amelyre leginkább jellemző a gazdasági tényéktől való függőség: a parasztit.” (Ignotus P. 1989. 151.) Noha Ignotus Pál és József Attila népről, népiségről vallott felfogása jelentős különbséget mutat, ez nem volt akadálya annak, hogy közös platformot képviseljenek a népi írók ellenében, s együtt szerkesszék az urbánus folyóiratot, a Szép Szót.

Az Űj Szellemi Front kapcsán elmélyült népi-urbánus ellentét is szerepet játszott a Szép Szó megszületésében, s a költő liberális (újra) befogadásában. A lap kétségkívül fórumot, publikációs lehetőséget kínált a költőnek, s bizonyos fokig a szellemi közösséghez tartozás lehetőségét. Nem vitatható, hogy József Attila lapja is volt, hisz részt vett a szerkesztésben, s túlnyomórészt itt jelentek meg versei. Amint azonban más politikai szerveződések kapcsán is megfogalmazódtak vádak jobbról és balról is, hogy a költőt kihasználták, úgy a Szép Szónak is jutott - elsősorban a háborús őrületben, de utána is - a vádaskodásokból. Nem lenne erre érdemes szót vesztegetni, ha nem az áldatlan szembenállás fogalmazná a vádakat. „Kortársai igen hamar megtalálták az ürügyet, hogy eltávolodjanak tőle, egyikük vérig sértő gúnyverset is írt róla. Mindentől megfosztották, amitől lehetett, talán még életének legnagyobb érzésétől is, s bizonyos költői föllélegzés fuvallata volt érezhető, midőn a magányos költő egy irodalmi köntöse alatt politikai dugárut csempészgető zsidó - intellektuel csoport karmaiba került, különben ez a kényszerű, szellemi frigy volt egyik oka végső meghasonlásának.” (Kortársak III. 1939.) - írja Féja Géza 1943-ban a magyar irodalmat áttekintő tanulmányában, s az általa egykor méltatott, s többször értő írásban elemzett költőről. Még szélsőségesebb Erdélyi Józsefnek az álláspontja, aki a pályakezdő költőnek rövid ideig poétikai mintát is jelentett, s aki 1943-as írásában már mint jelentéktelen költőcskéről szól, s „félvér zsidó” származásával magyarázza baloldaliságát és liberális kapcsolatait: „Szélsőbaloldali volt József Attila, lenézte a szocdemeket, télről-télre a Japán-kávéházban, zsidó elvtársaival a kivégzendő magyar írók, költők, »fasiszta kutyák« fekete listáját [állította össze]: kiket állítanak fal mellé.” (Kortársak III. 1822.)

A Szép Szó alapításának történetét a résztvevők visszaemlékezései rögzítik (Ignotus P. 1989., Cserépfalvi I. 1982.), szellemiségének elemzését kitűnő tanulmányok (Agárdi P. 1987., Lengyel A. 1990., 1996.) segítik, ám épp a népi-urbánus szembenállásban játszott szerepe még tisztázásra vár. A népiek egyértelműen elfogult, doktriner urbánussággal vádolják a lapot, s hasonlóan szűkkeblűséggel és taktikai vaksággal értékeli a korabeli marxista kritika (Agárdi P. 1987. 572., 580.). A Szép Szó szellemi sokszínűségéhez ugyanakkor nem férhet kétség. József Attila tudományos szocializmusától Horváth Béla neokatolicizmusáig, K. Havas .Géza már-már mili-