Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1. szám - N. Horváth Béla: József Attila és a Szép Szó

62

Üj Dunatáj • 2006. március

táns antifasizmusától Veres Péter népiségéig ível azon eszmék sora, amelyek képviselői jelen vannak a lapban. S ebbe a sokszínűségbe az is beletartozik, hogy a népiek szociográfiai munkásságát elismerik (K. Havas Géza Erdei Ferenc Futóhomok, Fejtő Kovács Imre, Szabó Zoltán könyveiről írott ismertetései), ám a mozgalom politikai arculatát, szellemiségét nem. Valószínűleg ennek a kibékíthetetlen konfliktusnak a következménye, hogy Cserépfalvi egy idő után nem vállalja a kiadást: „Nem sikerült a falukutatókat közelebb hoznom a laphoz. Pedig ők - Szabó Zoltán, Kovács Imre- szimpátiával fogadták, s a kapcsolat jól indult. De a Szép Szónál gyanakvással néztek szociográfus szerzőimre, ők pedig sandán figyelték a Mária Valéria utcában Ignotust és Fejtőt.” (Cserépfalvi 1982. 151.)

A Szép Szó szellemiségét - és egyben József Attila kapcsolódását az alapítók világképéhez - érzékelteti az az előfizetési felhívás, amelyet a költő írt, s amely kézírásos formában fennmaradt. (Lengyel A. 1996.152-157., Szabolcsi 1998.566.) József Attila a Szép Szó feladatának az „emberi öntudat” napvilágra hozatalát tartja a világszerte fellépő erőszakkal szemben. Az „emberi öntudat” ilyen kiemelését indokolja a szöveg másik helye, ahol az emberiségre veszélyes ideákat sorolja fel, idézőjelbe téve: nemzeti öntudat, osztályöntudat, faji öntudat. Az általa is meghaladott „osztályöntudat” kerül itt egy nevezőre a rendszer által ideologizált nemzeti öntudattal és a népiek írásaiban gyakorta szereplő faji öntudattal. József Attila már az Eszméletben leszámolt a világ és valóságszemléletet beszűkítő osztálytudattal („minek is kell fegyvert veretni / belőled, arany öntudat”), s amint A szocializmus bölcseleté egyik okfejtéséből látható, érvelésében szembekerül a társadalmi lényeget magába foglaló emberi öntudat az ezt a lényeget torzító „munkás öntudattal”: „így tehát éppen azok a munkásemberek öntudatosak, akiknek »osztályöntudata« az emberiség társadalmi lényegének tudatából táplálkozik, vagyis magából az emberi öntudatból, ahelyett, hogy az »osztályöntudata« a kiirtott emberi öntudat helyén hajtana ki.” (JAÖM III. 150.) József Attila marxizmuskritikájának egyik fő tétele ez, amint A szocializmus bölcseleté, a Hegel-Marx-Freud kritikai elemzéséből látható, de még a lírai vallomás is megfogalmazza ezt a megszenvedett felismerést: „Úgy kellesz nekem Flóra, mint [... ] / munkásoknak emberi öntudat.” (Flóra)

A szöveg egésze magán viseli a költő történelemszemléletét, egyéniség és társadalom kontextusának értelmezését, s bár vélhetően nem állt távol a szerkesztők filozófiájától, társadalomképétől, mindenképp különvéleményként értelmezhető. „A munkásosztály nem váltotta meg az emberiséget, amit pedig föladatának tekintett”- fogalmazódik meg az egyéni élmények és a történelmi valóság fordulatai (hitlerizmus, sztálinizmus) által tudatosított felismerés, hasonlatosan a Hegel-Marx-Freud