Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1. szám - N. Tóth Anikó: Áttételes személyesség

36

Új Dunatáj • 2006. március

24. Lásd: Philippe Lejeune: Gide és az önéletrajzi tér. Fordította: Bárdos Zsuzsanna. In: Uő: Önéletírás, élettörténet, napló. 53.

25. „Az önéletrajzi tér koherenciája nem a biológiai, jogi vagy éppen pszichológiai értelemben vett szerző szintjén képződik, hanem az azonos szerzői névvel ellátott szövegek közötti különleges intertextuális kapcsolatban nyilvánul meg.” Z. Varga Zoltán: Az önéletírás-kutatások néhány aktuális elméleti kérdése. Helikon, 2002/3.252.

26. Vö.Thomka Beáta: Mészöly Miklós. Kalligram Kiadó, Pozsony, 1995. 84.

27. Párbeszédkísérlet. 77-78.

28. Németh Zoltán: A férfitapasztalat apoteózisa. Kalligram, 2001/7-8.63.

29. „...a kronológiával semmit nem lehet élőbbé tenni, ráadásul dehonesztálja az idő érvényét. A kronológia bennem a sírkövet idézi, s én nem vagyok hajlandó megdicsőülni saját sírfeliratomtól. (...) A kronológia, az időrendi következetesség befagyaszt, ellentétben a kronológiai rend tagadásával, amely felold és tágít, s amelyben minden leírt szó magát a megváltó érkezést jelentheti. Vagyis a kronológia számomra eszköz és nem cél, ezért egészen spontánul pszichés kedvetlenedés tör fői belőlem attól a gondolattól, hogy kronológiával különítsem el a dolgokat.” Párbeszédkísérlet. 78-79.

30. Uo. 224.

31. Vö. Paul de Man: Az önéletrajz mint arcrongálás. Pompeji, 1997/2-3.95-96. Fogarasi György fordítása. ,Az önéletrajz tehát nem műfaj vagy beszédmód, hanem az olvasás vagy a megértés figurája, ami bizonyos mértékig minden szövegben megjelenik. Az olvasás folyamatában érintett két szubjektum kölcsönös reflexív helyettesítés útján meghatározza egymást, s az önéletrajzi mozzanat mint kettejük egymáshoz igazodása játszódik le. A struktúra éppúgy rejt különbségtevést, mint hasonlóságot, hiszen mindkettő a szubjektumot megalkotó felcserélésen alapszik. Ez a tükrös struktúra [specular structure] beépül minden olyan szövegbe, melyben a szerző önmagát avatja megértése tárgyává, mindez azonban nyilvánvalóvá teszi a szerzőség szélesebb körű igényét, ami mindig fellép, valahányszor egy szöveget valaki által létrehozottnak mondunk, és feltesszük, hogy annál érthetőbb, minél inkább fennáll ez a helyzet. Ami végső soron azt jelenti, hogy bizonyos fokig minden olvasható címoldallal rendelkező könyv önéletrajzi. Ám amikor azt állítjuk, hogy minden szöveg önéletrajzi, (...) egyúttal azt is ki kell jelentenünk, hogy egy sem (lehet) az(