Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1. szám - N. Tóth Anikó: Áttételes személyesség

N. Tóth Anikó • Áttételes személyesség

35

hogyan élek én ebben a szekszárdi pocsolyában, amelyet ugyanúgy ismerek, mint ők a saját világukat, és egyre jobban izgatott a gondolat, hogy az itteni emberekről talán nekem is írnom kellene valahogy úgy, ahogy ők tudnak írni Segesvárról, a katonákról, az asszonyokról, az élet szinte minden mozzanatáról. Vérbő információt adtak és írói modellt, egy sokáig inevidens löketet jelentettek számomra" [Kiemelés az eredetiben.] Mészöly Miklós: Párbeszédkísérlet. Kalligram Kiadó, Pozsony, 1999. 179.

3. In memóriám Bálint Endre. A csodálatos halászat. In: A pille magánya. Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó, Pécs,1989.99.

4. Notesz. In: A pille magánya. 79.

5. A vendég. Egy Video-Kancorder berlini interjúja. In: Lassan minden. Mészöly Miklós összegyűjtött Írásai. Drámák, játékok. Századvég Kiadó, Budapest, 1994.

6. Notesz. In: A tágasság iskolája. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1993.289-290.

7. A Kalligram Kiadó jóvoltából hamarosan megjelenik egy újabb kötet Mészöly műhelynaplóiból - Thomka Beáta gondozásában.

8. „Újra rá kellene szoknia az olvasónak valamilyen század eleji vagy biedermeier játékra (játék?) - valamilyen kapcsos könyvre, amelybe olvasmányaiból bele-beleír sorokat, passzusokat, ami éppen érinti, elgondolkoztatja. Iskolai tanulság, hogy amit leírunk, jobban rögzül" Naplójegyzetek. In: Érintések. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980.192.

9. Benyovszky Krisztián: Az olvasó: napló. Kalligram, 2001/7-8.40.

10. Philippe Lejeune: Hogyan végződnek a naplók? In: Ph. Lejeune: Önéletírás, élettörténet, napló. Válogatott tanulmányok. Szerkesztette Z. Varga Zoltán. A hivatkozott tanulmány fordítója Gábor Lívia. L’Harmattan, Budapest, 2003. 218.

11. Párbeszédkisérlet. 26.

12. Uo.73.

13. Napló és vallomás viszonyáról tanulságos megállapítást tett V. Gilbert Edit: ,A naplóban képződő narratív identitás (a rész, az időben lokalizált, parcializált tudások felől közelíteni az egészhez) markánsan különbözik az egy késői időpillanatban megszülető vallomásétól, amely retrospektív teleológiát kreál, s értelmet alkot az addig különálló, fragmentált tények köré, közé. A napló töredezett, montázsszerű, pillanatnyiságokból összetevődő narratívája helyett az utóbbiak az egész illúzióját adják. A napló eredendő paradoxona a rejtőzködő én és a kitárulkozó én személyessége közti ellentmondásban is nyomon érhető, amely azonban mítosz: az intimitás és a rejtegetni akart élettények gyakran inkább a fiktívnek hitt világban válnak explicitté. A napló tehát csak részben alkalmas a dokumentum és a fikció szembeszögezésére; a regények és önéletírások szintúgy fiktív univerzumot kreálnak.” V. Gilbert Edit: Gyújtópontban. Kalligram, 2001/7-8.32.

14. Alexának a regénytervekre vonatkozó kérdésére így válaszolt: „Azt hiszem, az Anno volt az első, amolyan hangütés. Buda felszabadításától 1956-ig csaknem háromszáz év sors és esemény kavalkádját szeretném elmondani benne. Magyarországét és kicsit Közép-Kelet-Európáét. Háromszáz év szenvedését és abszurdját, a közép-kelet-európai létezés vízióját, a sűrítés és szikárság olyan fokán, ami arra kényszerít, hogy a Saulus és a Film eredményei alapján próbáljam megépíteni. Végül is valamilyen szintézis-kísérlet lenne, de úgy érzem, pillanatnyilag még nincs olyan fegyverzetem hozzá, ami kielégítene. Ez még hosszú út" [Kiemelések az eredetiben.] Hatvan év után. Az interjút Alexa Károly készítette 1980-ban. In: A pille magánya. 213.

15. Naplójegyzetek. In: Érintések. 237.

16. Tengelyi László (Élettörténet és sorsesemény. Atlantisz, Budapest, 1998) kifejezését használja Szigeti Csaba és Albert Judit.

17. Albert Judit: „Hogy kik is vagyunk, életünk történetéből derül ki.” Élettörténeti hagyomány a pszichológiában. Helikon, 2002/3.336-343.341.

18. Szigeti Csaba: Antiretorika. (Az elmondhatatlan önéletrajz Petri Györgynél. In: Az elmondhatatlan önéletrajz. Komparatisztikai tanulmányok az irodalom és a művészet történetéből. Miskolc, Miskolci Egyetem rektora, Összehasonlító Irodalomtörténeti és Művészettörténeti Tanszék, 2002. 36.

19. Lásd pl. az Érintések kötet 236. oldalán olvasható naplójegyzetet, vagy a Párbeszédkísérlet 32. oldalán található megnyilatkozást.

20. Párbeszédkísérlet, uo. (32.)

21. „Az álnév olyan, az anyakönyvitől eltérő név, melyet egy valódi személy arra használ, hogy alatta írásai egészét vagy egy részét publikálja. Az álnév szerzői név. Nem egészen hamis név, hanem írói név, második név (...) Az irodalmi álneveket általában nem övezi sem rejtély, sem szemfényvesztés; a második név ugyanolyan hiteles, mint az első, és csupán a megjelentetett írással együtt járó második születést jelzi. (...) Az álnév egyszerűen csak megkülönböztetés, a név megkettőződése, amely a személyazonosságon semmit nem változtat." [Kiemelések az eredetiben.] Philippe Lejeune: Az önéletírói paktum. In: Uö: a 10. jegyzetben idézett tanulmánykötet. Fordította Varga Róbert. 26-27.

22. „Felerősíti a személytelen hangok és az énen túli látószögek keresésének jelentőségét prózájában’.’ Thomka Beáta: Gloszszárium. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2003.128.

23. Uo. 131.