Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1. szám - N. Tóth Anikó: Áttételes személyesség

28

Űj Dunatáj • 2006. március

faja - ezúttal sajnálatos hiányként. A krónikás eltékozolt gazdagságnak véli mindazt, amit az ónagyanyai napló rögzíthetett volna.

A vendég c. fiktív interjú5 egy (háborús) napló - lehetséges címe: „Egy közlegény észrevételei” - megsemmisülését említi. Ugyanezen cím ismétlődik a Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról kötet Negyvenhat videoc/íp-ciklusának egyik darabja fölött. (Ezzel beigazolódik a gyanú az életrajzi tények és interjúközlések, naplójegyzetek alapján, hogy a gross-borni tüzérkiképző táborban Mészöly írhatott vagy szándékozott írni naplót, illetve akár a későbbiekben tervezhetett egy napló-regényt háborús élményeiből. írásos nyom - az eddigi publikációk nyomán - mindenesetre csupán ennyi maradt.)

A Ballada.. .-kötet Az istálló c. rövid írása az alcímben hordozza a műfaji jelölést, miszerint Egy vándorépítész naplójából származó részletet bocsát rendelkezésünkre a szerző.

Mi az oka ennek a műfaji vonzódásnak? Alighanem az a felismerés, hogy a napló, az emlékirat, a vallomás, a levél a világtapasztalatok megőrzésének illetve az önmegőrzésnek a lehetőségét biztosítja, függetlenül attól, hogy jelentős személyiségről (lásd a fent említett irodalmi és történelmi példákat) vagy éppen névtelen kisemberről (pl. egy erdélyi cipészmester) van-e szó. Talán emiatt kap egyforma jelentőséget egy sorsfordító esemény illetve egy mindennapi apró-cseprő történés: „Ötven-száz év múlva a legbanálisabb tény is izgalmassá lesz; ami szürkévé teheti őket, a középszerű irodalom. Bármilyen emlékirat, önéletrajz, napló, krónika időállóságával csak a kor néhány remekműve versenyezhet. Szophoklésszal a rabszolga feljegyzései.”6

Nem hagyható figyelmen kívül ezzel a témával kapcsolatban, hogy Mészöly nemcsak vonzódott eme műfajokhoz, hanem egész élete során készített feljegyzéseket, amelyekből Notesz, Érintések, Naplójegyzetek cím alatt rendre közzétett számos gyűjteményt folyóiratokban illetve esszéköteteiben (ezek nyilván válogatások, csak töredékét tárják fel e sajátos gondolatforgácsoknak7). Az esszéfragmentumok jelentős része olvasónaplóként funkcionál. Mészöly erre külön fel is hívja a figyelmet.8 Feljegyzései, kiemelései, kivágatai voltaképpen helyettesítések - az olvasottak illetve a rájuk kapcsolódó reflexiók sűrítményei. Rögzítésük „... nemcsak lezár egy folyamatot, illetve nemcsak az újraolvasás és emlékezés »karbantartására« szolgál, hanem létrehoz egy addig nem létező, koherens, ugyanakkor további »beoltásra« alkalmas szövegegészt is”.9 A publikált feljegyzésekben így tehát a különböző élmények - olvasmányok, reflexiók mellett látványok, találkozások - tárháza épül fel, számos novella- vagy regényötlet illetve -kezdemény ablakával. A napló így lesz az egész életmű laboratóriumává.10 A kísérletek eredménye vagy éppen rész(let)eredménye vissza