Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - N. Tóth Anikó: Áttételes személyesség
26 Űj Dunatáj • 2006. március N.Tóth Anikó ÁTTÉTELES SZEMÉLYESSÉG Autográfia a Mészöly-opusban örök veszteség, hogy nem írt naplót is, nem fűzte fonálra a napok morzsáit.”1 Mészöly Miklós pályáját végigkíséri a személyes műfajokhoz való vonzódás. Korai olvasmányélményei között többször említi az erdélyi emlékírók munkáit2, feljegyzéseiben több helyen is nagy elismeréssel szól Tolsztoj, Széchenyi István, Jósika Miklós naplójáról. Naplójegyzeteiből kiderül, hogy lektorálta Cserei Irma színésznő emlékiratait. Vagy éppen egy tárlatnyitó beszédben felhívja a figyelmet Bálint Endre frissen megjelent Életrajzi törmelékek c. könyvére3, mely napló, vallomás, emlékezés keveréke. A személyiségfeltáró (emlékező-felidéző-értelmező) nyelvi konstrukciók léptennyomon beépülnek fikcionális szövegeibe is, vagy az elbeszélő technikája kapcsán, vagy műfaji utalásként. Gondoljunk Az atléta halálára: a narrátor-Hildinek az a feladata, hogy lírai emlékezést írjon élettársáról, melynek célja a bajnok életrajzának megalkotása (valamiféle példamutatás érdekében). Voltaképpen a vállalkozás kudarcát írja a regény, hiszen az emlékek rekonstruálása közben a narrátor kettős nehézségbe ütközik: az elbeszélő saját emlékei az idő távlatában elmozdulhatnak a valóságtól (miközben Hildi ragaszkodása a referenciális tényékhez folyton verbalizálódik), ráadásul ezekre rámásolódnak a főhős (valószínűleg szintén kibillen/thet/ő) emlékei. A regényzárlat finom utalásából kiderül, hogy az életrajz végül két sporttárs jóvoltából mégis elkészül, azonban a külső nézőpontba erősen belejátszó politikum hamisításával. Vagyis az abszolút igazság feltárása lehetetlen vállalkozás, vagy ha mégis, esetleg valamiféle pluralitásában érhető tetten. A Film vendégszövegei között visszaemlékezések, tanúvallomások olvashatók. Mindkét forma az eseményekben benne álló személyes jelenlétet feltételezi, vagyis a (referenciális) tapasztalati illetve élményanyag szubjektív szűrőn keresztül jut el a befogadóhoz. A mikrotörténéseken át a nagytörténelem hívódik így elő. Fontosak a törvényszéki jegyzőkönyv bejegyzései: a vádlott vallomása, a védőbeszéd, a tanúvallomás nem csupán a tények rögzítésére törekszik, hanem magyarázatra, értelmezésre is, vagyis önkorrekcióra. Bizonyítás és felmentés egybejátszásáról van szó. A regény szövegének sajátos feszültsége az intertextusok szemtanú-személyességének és a semmi narrátorhang szemtanú-személytelenségének konfliktusából adódik.
