Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - Polcz Alaine: Jelentés újabb egerekről (naplórészletek)
Polcz Alaine • Jelentés újbb egerekről 23 valahogy összefüggenek. Vagy a ruha tartja össze? (A textil tartósabb, mint a hús.) De már nem olyan büdös. A legrémisztőbb az égett emberi hús szaga. Bombázáskor nem tudom melyik állomáson éreztem, ahol egy vonat kigyulladt, és az emberek benne égtek. A szag elől nem tud az ember menekülni, sem kívülről, sem belülről. Hiába fogja be az orrát, próbál nem lélegezni, valahogy lélegezni kell, valamin keresztül. Mindenen áttör. Még a gondolatba, a képzeletbe is. S ha becsukod a szemed, hogy ne lásd, mi van ott, akkor is látod. Ha nem akarod érezni, akkor is érzed. Vagy az első kukacos seb látványa. Még élt az ember. Evett és beszélt. De ez könnyebb. Ecetszag és a bűz, aztán még egyszer ecettel végig megy a parketten. Utána azt mondja: „Egy kis kidéi pálinkával töröljük át.” S áttörli Berta pálinkájával a kis szoba padlóját - már nevetünk is. Közben csöngetnek, jön egy overallos fiatalember, kezében furcsa készülék. Meg akarja nézni, mi a baj. Mondom, már meg van oldva. Nem kérdez semmit, elmegy. Hamarosan újra csöngetnek, megérkeztek a gázmüvektől, hogy jönnének a CH2 vagy nem tudom milyen készülékkel. Keresni a bűz okát. „Meg van oldva”, mondom én, a kapucsengőnél. Kérdezik: „Hogyan?” „Egy döglött egeret találtunk itt a kisszobában” Döbbent csönd, hallgat a két férfi. Jó napot kívánnak, és elmennek. Én meg még hogy oda voltam, hogy milyen rendesek - de azok is voltak! Megtanultam tőlük szagolni. Meg amilyen alaposan vizsgálódtak. A döglött egeret hogy nem találták meg? Hiszen leguggoltak, körbenéztek, bekotortak az íróasztal alá. Minden fiókot, szekrényt kinyitottak, megnéztek. Velük voltam. Nem azután jött elő az egér - hiszen már a nyüvek ették! Ott volt, ők hogy nem látták? Vagy egy éjszaka alatt ez lehetséges? Ilyen naiv maradtam, maradok most már örökre? És én még hogy ünnepeltem, hogy ilyen rendes munkások is vannak. Hm, ez is egy szakma. Az enyém is egy szakma. Mondhatom, jó pszichológus vagyok... Egy irodalmi esten Miklós a „Jelentés öt egérről” című írását olvasta föl. Igazi siker. Ahogy örülnek és tapsolnak a hallgatók. Előttünk ül Vajda Julika, háta mögött a takarítónőnk, akinek a nevére már nem emlékszem. Utólag mesélte nekem Julika, hogy a takarítónő a hátát döngette a taps alatt: „Ez így történt! Pontosan így volt! Én
