Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Bíró Béla: Egy igazabb József Attila
56 ŰJ DUNATÁJ • 2006. DECEMBER Bíró Béla EGY IGAZABB JÓZSEF ATTILA Lengyel András József Attila-könyve1, az emlékév egyik legfontosabb irodalomtörténeti eseménye. Nem csak irodalomtörténészi erényei (filológiai megbízhatóság, átfogó irodalomtörténeti, filozófiai, eszme- és politikatörténeti tájékozottság, kitűnő értelmezői és elméletalkotói készségek), hanem az is, ami adott esetben akár hátránnyá is válhatna, a téma iránti leplezetlen elfogultság. Lengyel András mélyen meg van győződve róla, hogy az értekező József Attila méltó párja a költő József Attilának, hogy József Attila bármihez is kezd, azt eredeti módon, korát meghaladó éleslátással és mélységben képes látni és láttatni. Véleményét a kötet egyik első - József Attila egzisztencia-fogalmáról írott - eszszéjében így exponálja: „József Attila értekező szövegeiről három markáns álláspont létezik. Az első, időben legkorábban kialakuló, s igen tartósnak bizonyuló vélekedés tagadja e szövegek jelentőségét. Ennek az álláspontnak a képviselői (pl. Szabolcsi Miklós és - egészen más kiindulópontból - Csoóri Sándor), úgy vélik, az értekező József Attila nemcsak saját költészete szintjét nem éri el, de alatta marad saját kora esszéfró teljesítményeinek is [...]. A második álláspont, melyet ma legtisztábban Tverdota György képvisel, pragmatikusan viszonyul az értekezői oeuvre-höz, zárójelbe teszi - „lebegteti” - az értekező szövegek jelentőségének kérdését, ám magukat a szövegeket, mint az életmű megértésének (egyik) eszközét figyelembe veszi, becsüli, vizsgálatát fontosnak tartja. [...] A harmadik álláspont, amelyet magam is vallók és a filozófus Miklós Tamás és Szívós Mihály is képvisel, viszont az értekező szövegek jelentősége mellett kardoskodik, s önértéküket hangsúlyozza.”2 S a tanulmány végén ki is mondja: „...a költő egzisztencia-kategóriája a maga nemében összetettebb, világosabban tagolt, mint a Jasperssé [akinek munkáira a tanulmány a fogalom eredetét visszavezeti - B.B.]. József Attila ugyanis a maga pauleriánus iskolázottsága következtében egy logikailag tisztábban megfogalmazott, világosabb szerkezetű, mondhatnánk: „logizmatikusabb” egzisztencia-kategóriával operál. Erre vall az egzisztenciából kifejlő három szellemiség fölvétele és szabatos leírása, még inkább azonban az egzisztencia egész dinamikáját messzemenően meghatározó dolog előtti, -beli, -utáni megkülönböztetés bravúros használata.”3 A „narodnyik” JózsefAttila című fejezetben tárgyalt A magyar ifjúság problémáihoz című töredékről is úgy véli, hogy „Ami a fönmaradt részből világos: erős logikájú, nagy ívű gondolatmenet indult el (s szakadt meg); József Attila átfogó koncepció birtokában volt. Olyan koncepcióéban, amelynek még ránk maradt töredéke is rend-
