Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1. szám - Polcz Alaine: Jelentés újabb egerekről (naplórészletek)

22

Űj Dunatáj • 2006. március

Mondják, lehet, hogy lentről jön föl valami szag, menjünk le. De hát ők se tudnak semmilyen más nyelven.

Jó tanácsokat adnak: éjszakára hagyjak nyitva egy szellőző, buktatott ablakot. Mondják, hogy a terasz felé nem szabad nyitott ablakot hagyni. (Nem mondom, hogy minden ajtó, ablak nyitva van éjjel.) Vigyázzak, hogy ahol alszom, távol legyen ettől a helyiségtől, és jól szellőzzön. Reggel hívni kell a kéményseprőket a gégecső miatt, és ha szükség van rá, ők is jönnek megint.

Csodálkozva tapasztalom, hogy a szaglóérzékem javult. Aztán még kinyitnak a kicsi szobában minden szekrényajtót, beleszagolnak a ruhás szekrényembe, ahol a vállfás ruhák állnak. „Ruhaszag”, mondják. Kinyitják a fehéneműs fiókomat, a bugyis fiókomat, a harisnyás fiókomat, mindenhova beszagolnak. Természetesen, egyszerűen és tárgyilagosan. Úgy, ahogy Izraelben a kiskatonák az embert háromszor is megmotozták egy nap: mi van a csomagodban, és könnyedén a testedet is, mi van a ruhád alatt. Semmi kétértelműség nem volt benne. Udvariasság, ugyanakkor tárgyilagosság. Ezek is így dolgoznak, mégis furcsa nekem, ahogy kinyitják a fiókjaimat, és beleszagolnak. A cipőtartómat kinyitják, „Cipőszag”, mondják. Kérdezem: „Talán beleléptem valamibe?” „Nem, egyszerű cipő bőrszag”. Ahol az ágynemű, fehérnemű és egyebek állnak, „fehérneműszag” mondják. Távoznak is udvariasan.

Eltelik az éjszaka, reggel telefonon mondom Gábornak, hogy mi történt, és hogy a gyógyszereimet kellene összeállítania este. Vállalja, hogy átjön hamarabb, megnézi, hogy mi van.

Hamarosan megérkezik. Komolyan végighallgatja a részleteket, majd szaglászva körülnéz. Belép a kisszobába, és rövid idő múlva nevetve szólít: „Egy döglött egér van az íróasztal előtt”.

Iszonyatos bűz. Mállik szét a teste, kukacok nyüzsögnek benne. Én nem látom tisztán, ő mondja. Elviselhetetlen szaga van. Inkább nem nézem meg szemüveggel.

Papírra veszi és leereszti a vécében. Ő is kétszer meghúzza a vizet.

Persze a szoba ettől még büdös marad. Mit csináljunk? Azt javasolja: erős házi ecettel kell feltörülni a padlót. Feltörli. Halványodik a bűz, nagyon erős volt. Émelyítő.

Eszembe jut, a háborúban az el nem temetett hulláknak a szaga. Aztán az exhumálás, amikor a Városmajorban szedték ki a holtakat a földből, koporsó és minden nélkül voltak elföldelve a harcok alatt.

Érdekes, a ruha és a haj jobban megmaradt. Az valahogy összetartotta egy kicsit a barna holttesteket. A csontok is valamelyest összetartoztak. A hús eltűnt. A csontok