Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Dobos Gyula: Ötven éve történt - 1956-os forradalom Tolnában
28 Űj DUNATÁJ • 2006. DECEMBER zajlottTolna megyében a többi megyéhez hasonlóan aktívüléseket tartottak azzal a céllal, hogy itt is bizonyítsák a felkelés ellenforradalmi jellegét. Ez a rendezvénysorozat azonban nem hozta a kívánt eredményt. A hozzászólók példái a törvényességet megsértőkről, az emberi önérzetet sárbatipró hatalmi gyakorlatról, a padlássöprő parasztpolitikáról, a régi és elvhű párttagok ellen indított hajszákról, a tanácsi- és pártapparátus antidemokratikus, bürokratikus és gyakran embertelen módszereiről szóltak. Szerepelt a nemzeti önérzet megcsúfolása, a magyar hagyományok elfelejtése, ugyanakkor a Szovjetuniónak a kultúra, tudomány, művészet és egyáltalán minden területen való elvtelen dicsőítése. A múlt hibáit ostorozó szónokok forradalomnak nevezték a lezajlott eseményeket. A felszólaló országos küldött az elhangzott realitások miatt sem merte kétségbe vonni a harc jogosságát: „Helytelen volna tehát, ha azt mondanánk ellenforradalom robbant ki. Az önkény uralmi rendszer ellen felvonuló tízezrek túlnyomó többsége a szocializmus híve”- mondta. A hatalom megerősödésével párhuzamosan a megyében a párton belül megindult egy tisztogatási hullám. Ez a forradalom időszakában megbízást vállaló vezetők tevékenységének felülvizsgálatával kezdődött. A 4 fős bizottság emberek tucatjait hallgatta ki, és aki ellen bármi terhelőt találtak, elbocsátották, vagy alacsonyabb beosztásba helyezték. A megvizsgált 68 korábbi tanácsi vezető, párttitkár közül egyet sem találtak makulátlannak, 37-et elbocsátottak, 31-et pedig alacsonyabb beosztásba helyeztek. Közben a megyében a helyzet kaotikus állapotokra utalt. A rendőrség állományát, amely „megbízhatatlannak” minősült, leszerelték, az újjászervezés viszont, miként a hadseregben, rendkívül lassan haladt. A pártmunkások biztonságuk érdekében önvédelmi fegyvert kértek, ugyanis a megye határaitól nem messze, a Mecsekben az ellenállók összegyűjtését még a szovjet és a magyar karhatalom erőfeszítése ellenére sem koronázta teljes siker. A bizonytalan politikai helyzetet fokozta az a hír, hogy a szovjetek (miként a második világháború után, amikor ezrével vitték el a magyarokat, „malenkij robotra”, amelyből évek lettek, sőt sok elhurcolt sohasem tért haza) a forradalom résztvevői Szibériába deportálását tervezik. E hírre a forradalomban részt vevő fiatalok százával hagyták el lakóhelyüket, igyekeznek eljutni a nyugati határra. A gazdaság katasztrofális voltát ismétlődő üzemi sztrájkok, akadozó a közlekedés, nem termelő bányák mutatták. Tolna megyében a nemzeti bizottságokkal egy időben megalakult munkástanácsok a helyzet alakításában kulcsszerepet játszottak. Hatáskörükbe tartozott a vállalati vezetők, középvezetők kinevezése, üzemi tervek, fejlesztési elképzelések, létszámalakítás, bérarányok meghatározása, munkásfelvétel
