Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Dobos Gyula: Ötven éve történt - 1956-os forradalom Tolnában
Dobos Gyula • Ötven éve történt 27 Somi Benjamin véleménye szerint a „Nemzeti Tanács szüntesse be működését”, mert meg kell szüntetni a hatalmi kettősséget. „A Párt véleménye; minket nem bántott senki, mi sem bántunk senkit sem. Felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy a másfél hét alatt betöltött funkciókért senkit sem bántunk, senkit felelősségre nem vonunk... A Szekszárdi Nemzeti Tanács munkája pozitív volt, megőrizte a város rendjét, nem folyt vér. Elismeréssel adózik a NT Elnöksége tagjainak Az elnökség záró határozata szerint „A Szekszárdi Nemzeti Tanács az MDP kifejezett akaratára a mai nappal működését megszünteti és Szekszárd város vezetését átadja Markovics Jánosnak azzal, hogy vezesse a várost jobban, mint a Nemzeti Tanács elnöksége és úgy intézze a város ügyeit, hogy a nép azzal meg legyen elégedve és mindenkinek meglegyen a tisztességes munkája után a kenyere” Miközben november 5-ét követően általános jelenségnek volt tekinthető a forradalom idején félreállított vagy önként félreálló káderek visszakerülése pozícióikba, a rákosista-dogmatikus és a reform szemléletűek közötti ellentét nem válhatott igazi pozícióharccá, mert a párt országos vezetésétől érkezett instrukció, Apró Antal 1956. november 18-i levele szerint, a megyében semmiféle tisztogatás, leváltás nem lehetett időszerű. A forradalom kitörése után egy hónappal az országos és helyi lapokban még október 23-a hőseiről szóltak. A Tolna megyei Népújság Merre menjünk? című vezércikkében Boda Ferenc így fogalmazott: korábban Rákosiék tetteiknél hazugul az egységes magyar népre hivatkoztak, október 23-án e tétel valóban igaz lett „népünk sohasem volt olyan egységes, mit a sztálinizmus és a legjobb magyar tanítványa, Rákosi elleni harcban”. A cikkíró számos jelét látta a változásnak, így megyei és járási párttitkárok tűntek el a politikai élet színpadáról. Vélte, a csökkentett pártapparátusból főleg azok hullnak ki a „akik nem élvezték a nép bizalmát sztálinista elvakultságuk miatt”. A lap következő számában Papp Károly az MSZMP Ideiglenes Megyei Vezetősége nevében megfogalmazott válasza nem ezt a hitet erősítette: „az elvtársaknak a zöme, eddig becsületesen dolgozott, képviselte a nép helyes követeléseit és helyük van továbbra is a gazdasági élet területén” - írta. Az újból szerveződő hatalom azonban még nem volt elég erős, hogy egyik pillanatról a másikra az általa is elismert forradalmat megtagadja, de a cikkben is leírtak a reformerek félreállítását sejtették. Ahhoz, hogy októberből, a magyar függetlenségi szabadságharcból „ellenforradalom” legyen, még többlépcsős manőversorozat kellett. Az MSZMP országos aktívaülésén meghatározták október 23-a négy alapvető okát, és ez alapján levonták a végkövetkeztetést: „Magyarországon... ellenforradalom
