Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 4. szám - Dobos Gyula: Ötven éve történt - 1956-os forradalom Tolnában

26

Üj ÜUNATÁJ • 2006. DECEMBER

pontos programjáról tudósított. A lapban (és a városban szórólapokon is) megjelent Szekszárd Szovjet Katonai Parancsnoksága lőfegyverek, lőszerek november 5-én 18 óráig leadását, valamint a városban 19 órától reggel 6 óráig kijárási tilalmat, az üzletek, vendéglők zárva tartását elrendelő parancsa. A statáriális rendelkezés a nem teljesítőknek helyszíni főbelövést ígért.

A parancs erőfitogtatóan kemény, durva hangvételére Szekszárd polgárai az előző időszakban tanúsított mértéktartó magatartásukkal, a Nemzeti Tanács elnöksége körültekintő rendelkezéseivel nem szolgáltak rá. A parancs és nem felhívás, azért is nehezen érthető, mert még a II. világháború után a megyébe bevonult alakulatok is támaszkodtak a korábbi közigazgatási szakemberekre, ekkor viszont sem a tanács, sem a választott nemzeti bizottság illetékeseivel nem tárgyaltak, nem egyeztették elképzeléseiket.

Az 5-i Népújságban Gondolatok címmel megjelent vezércikk hangvétele is merőben eltért a korábbi napokban olvashatóktól. A cikkíró szerint Nagy Imre a nép jogos követeléseit meglovagolva alakította ki tiszavirág életű kormányát; „a vezető szervekben a hangadók azok lettek, akik a személyi bosszú és restauráció hívei” megállapítás az események ismeretében, a jegyzőkönyvek és a bírósági eljárások anyagai alapján egyértelműen valótlannak tekinthető, hamis állítás. A szekszárdi nemzeti bizottságban ott volt a parasztság, munkások, értelmiségiek, diákok színe-java, az MDP képviselői csak azért nem, mert személyük azonosnak minősült az általuk korábban támogatott rákosista rendszerrel. Pálfordulásukat, amelyre a jegyzőkönyvekben vannak utaló jegyek, az emberek nem tudták és nem is akarták elfogadni.

Szekszárd Város Nemzeti Tanácsa Elnökségének utolsó ülésén, november 5-én tagjain kívül megjelent Szendi Pál és Markovics János a városi, Somi Benjamin a megyei pártszervek képviseletében. A megbeszélés tárgya, fő kérdései voltak: „Helyén maradjon-e a Városi Nemzeti Tanács elnöksége? Betöltse-e megyei irányító szerepét? Mi legyen a szabadságolt vezetőkkel?” Az eltérő vélemények ütköztek.

A szűkszavú jegyzőkönyvből is megállapítható, hogy dr. Tóth Lajos azért vélte tovább is működtethetőnek az elnökséget, mert megalakításával az MDP városi és megyei vezetői is egyetértettek. Somi Benjamin által vázolt országos helyzetképtől, amely burzsoá restaurációs törekvésekről szólt, alapjaiban eltért a szekszárdi intézkedések sora. Dr. Nagy István a többpártrendszer fontosságát és az egypártrendszer tarthatatlanságát hangsúlyozta. Kiemelte, „hogy a szekszárdi nemzeti tanácsban ellenforradalmárok nem kerültek be. Ami Budapesten történt, az szabadságharc volt, a munkásság és if úság ezért hullatta vérét.”