Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Dobos Gyula: Ötven éve történt - 1956-os forradalom Tolnában
Dobos Gyula • Ötven éve történt 25 A támadást negyedikén két órakor a dunakömlődi, hamarosan a tolnanémedi és a bölcskei nemzetőrség is észlelte és jelezte. A szovjet harckocsik éjjel 2-től háromig rövid megszakításokkal lőtték a magyar laktanyát, a páncélosok tüzet nyitottak a tanács épületére, ahol 2 nemzetőrt megöltek és kettőt súlyosan megsebesítettek. Tamásiban, minden felszólítás nélkül, kora hajnalban két harckocsi szétlőtte a magyar laktanya őrbódéját, amelyben 3 fős személyzet tartózkodott. A negyedik áldozat az udvaron szolgálatot teljesítő szakaszvezető lett, akit géppuskasorozattal terítettek le. Az események hatására Tolna megyében a nemzetőrség néhány településen harcra szólította fel a fiatalokat. Harckocsik ellen a benzines palackok (Molotov koktélok) százait készítették. Alkalmazásukra azonban megyénk egyetlen településen sem került sor. A nemzetőrök többsége már november 4-én vagy az azt követő napokban leadta fegyvereit a tanácsházán. A szekszárdi nemzetőrség e sorban a ritka kivételt jelentette. Negyedikén délután és másnap délelőtt mintegy 50 nemzetőr gyűlt össze a város határában, a „Bati keresztnél”. A BM főosztály épületéből két wippon lőszert és fegyvert vittek magukkal. Az egység parancsnoka Farkas István nemzetőr lett. Hozzájuk csatlakozott gróf Thököly Imre által irányított kisebb csoport. Az összegyűlteknek Farkas István kihirdette, hogy aki nem érez elég bátorságot magában és fél a megtorlástól, az hazamehet, 44- en maradtak. A fegyverek, a lőszer valamint kézigránátok kiosztását követően Sötétvölgy felé vonultak és mintegy tíz napig tartózkodtak Szálka határában, a községtől mintegy kilométerre fekvő, földbe ásott, erdei munkásszálláson. Az erdész, aki kérésükre megígérte, hogy elvezeti őket a mecseki felkelőkhöz, egyik éjszaka titokban eltávozott. Egy hét múlva a hazulról hozott hírek hatására, (Farkas István apósa hozott élelmet nekik és jelezte, hogy a szekszárdi asszonyok megfenyegették Farkas családját, mert nem engedi haza férjeiket) 5 társával Farkas István visszatért Szekszárdra. A maradék csoport irányítását gróf Thököly Imre vette át. Később újabb hazatéréseket követően a már csak 24 fős csoportot Thököly egy Üveghuta melletti elhagyott tanyára vezette. Innen jártak be élelmet szerezni a baranyai Yéméndre. Tervük a „a mecseki láthatatlanokhoz” csatlakozás nem sikerült. Valószínűleg elárulták őket, és a szovjet harckocsikkal körülvett helyről csak néhányan tudtak elmenekülni. Az elfogottakat Debrecenbe szállították. Az elmenekültek egy része hazatért, többen emigráltak. * * * Az 1956. november 5-i Tolna megyei Népújság még Kossuth-címerrel és a jobb felső sarokban nemzetszínű szalaggal jelent meg, de már a „Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács Lapja” felirattal. Az első oldalon az új kormány megalakításáról és 15
