Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2-3. szám - Nagy Janka Teodóra: Nagy Janka Teodóra recenziói (Hogy ne csupán térkép legyen a táj...; A szociális gondoskodás hagyományai a bukovinai székelyek körében; Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe; Lukács László-Ambrus Lajos-L.Simon László: édes szőlő, tüzes bor/süsse Weintraub, feueriger Wein)

90

Új Dunatáj • 2006. szeptember

különbséget közöttük nemzetiség, testi vagy szellemi állapot szerint, mindegyiknek egyformán adtak, ha tudtak. Hadikfalván bárhol lehetett koldulni, után, házaknál, a templom előtt. Sőt, a koldusok bemehettek a templomba is, de a mise végeztével mindig kijöttek a templom elé, s ott álltak alamizsnára várva. Ha besötétedett, azokat a koldusokat, akiket ismertek a falubeliek, még éjszakára is befogadták. A legnagyobb bűn az volt, ha egy koldus lopott. Ha egy koldus meghalt, a család vagy a rokonság temettette el vagy a község segített. Gyermek koldus nem volt, mert a szegények odaadták a gyermekeiket a gazdagabbaknak gyermekként vagy cselédként, ha nem tudták eltartani.

Összegzésként megállapítható, hogy a bukovinai Hadikfalván a szociális gondoskodás tradicionális formáival találkozhattunk, melyek közös vonása, hogy a család feladatává teszik a betegekről, elesettekről gondoskodást.

1. Ez feltételezi a nagycsaládszervezetet: Bukovinában még három generáció él együtt, de ezen együttélési forma már a Bácskában elveszíti kizárólagosságát, Tolnában pedig teljesen megszűnik.

2. Feltételezi, hogy az egészségügyi ellátás alacsony színvonala, a táplálkozási és életmódbeli sajátosságok miatt igen magas a csecsemő- és gyermekhalandóság, valamint alacsony a felnőtt és időskorú lakosság átlagéletkora. Azaz annyira minimális a tartósan munkaképtelen helyzetben lévők száma, hogy a család képes róluk önerejéből működésképességének megőrzése mellett gondoskodni.

3. Feltételezi, hogy a perifériális helyzetben lévő településen nem jönnek létre a polgári társadalomban a községek számára kötelezően létrehozandónak nyilvánított szociális intézmények, mint a szegényház, a szegényházon kívüli ápoltak közsegélyezése, a közgyógyszerellátás és az ínségmunka. Igaz, ugyan, hogy orvos és bába volt a községben, de az orvos drága, a radóci kórház elérhetetlen, a szegényekről gondoskodást pedig a pap és a bíró együttes adakozási felhívása pótolta. A községi elöljáróság szociális tevékenysége kimerült az árvák hivatalos ügyeinek intézésében.

Hadikfalván csupán a vasút nyújtott szociális kedvezményeket dolgozóinak, amikor ingyenes utazást és orvosi ellátást biztosított számukra. Bármilyen természeti csapás (pl. villám okozta tűzkár) esetén a károsult csak családjára és szomszédaira számíthatott. Segélyről a hadikiak Hadikújfaluban hallottak először, amikor a menekülő székelyeket néhány napig a katonaság látta el étellel, itallal, s a gyermekekkel egy zöldkeresztes segítő foglalkozott.