Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Nagy Janka Teodóra: Nagy Janka Teodóra recenziói (Hogy ne csupán térkép legyen a táj...; A szociális gondoskodás hagyományai a bukovinai székelyek körében; Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe; Lukács László-Ambrus Lajos-L.Simon László: édes szőlő, tüzes bor/süsse Weintraub, feueriger Wein)
Nagy Janka Teodóra • ??? 91 Nagy Janka Teodóra KAJTÁR ISTVÁN: BEVEZETÉS A JOGI KULTÚRTÖRTÉNETBE Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs. 2004. 143.p. 18 kép Kajtár István Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe könyve alapozó, hiánypótló munka. A szerző, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténet tanszékének professzora több mint egy évtizedes hazai és nemzetközi kutatásának eredményeit és oktatásának tapasztalatait összegezve vállalkozott a jogi kultúrtörténet fogalmának meghatározására, tárgyköreinek körülhatárolására és ismertetésére. Mindezt oly módon valósítva meg, hogy munkája a kutatási eredmények megismertetésén és összegzésén túl alkalmas legyen a diszciplína egyetemi oktatásban, elsősorban a jogászképzésben történő eredményes hasznosításra egy bevezető, alapozó kurzus segédanyagaként történő felhasználásra. A szerzőnek a témával foglalkozó korábbi publikációi (melyekből egy 18 tételes válogatás a függelékben a további kutatást segítendő is megtalálható) már jelezték a téma iránti érdeklődést. Az a tény pedig, hogy jelen kultúrtörténeti munkáját Gernot Kocher osztrák jogtörténésznek, ikonográfusnak, a grázi egyetem professzorának ajánlja, elhelyezi a szerző tevékenységét, törekvéseit a nemzetközi kutatásokban. A könyv szerkezete áttekinthető, arányos és jól felépített. S ez nem könnyű feladat, ha éppen egy új diszciplína körülhatárolását, ennek kapcsán pedig az átadandó ismeretek körének, arányának meghatározását, sajátos módszertani alapjainak kidolgozását tűzi célul a szerző, a kutatási területen való tájékozódást pedig a jól megválasztott képanyag és az imponálóan gazdag irodalomjegyzék segíti. A jogi kultúrtörténet körvonalai és területei címet viselő első fejezet hangsúlyozottan a fenti fogalom- és tárgymeghatározó metodikát követi. A kulturális jelenségeknek a kívülálló számára is értelmezhető empirikus megközelítésétől (pl. a jogi szövegek sajátos stílusa, jogászok viselete, kellékei, a büntető eljárás egyes mozzanatai, eskük, petíciók, magánjogi szerződések, börtönök, vesztőhelyek, koronázási jelvények, címerállatok, Roland-szobrok) jut el a jogi kultúrtörténet tárgyának annak belső differenciáltságát tükröző meghatározásáig. Ezzel párhuzamosan megtörténik a kapcsolódó tudományterületektől történő elhatárolás is - elsősorban a német jogtörténeti példákra és előzményekre alapozva, hogy komplex jellegének hangsúlyozása mellett sor kerülhessen a jogi kultúrtörténet módszereinek, a kutatási terület legfontosabb egyéni teljesítményeinek ismertetésére is. A szerző alapozó, hangsúlyozottan bevezető céllal írott munkájában a kiemelt területeken (az alkotmányjog és a közigazgatás, a bűn és bűnhődés, a magánjog és az üzleti élet, az igazságszolgáltatás,
