Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Nagy Janka Teodóra: Nagy Janka Teodóra recenziói (Hogy ne csupán térkép legyen a táj...; A szociális gondoskodás hagyományai a bukovinai székelyek körében; Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe; Lukács László-Ambrus Lajos-L.Simon László: édes szőlő, tüzes bor/süsse Weintraub, feueriger Wein)
84 Új Dunatáj • 2006. szeptember neplésében, az ehhez kötődő hagyományok továbbéltetésében. A képzés során több kezdeményezés irányult arra, hogy az óvópedagógusok számára mind célzottabb és szélesebb körű ismeretet nyújtsunk. Az elmélet mellett az egyes ünnepkörök (pl. karácsony, húsvét) hagyományanyagának nemcsak felelevenítése, de gazdagítása is cél volt. Elsősorban egy-egy tájegységhez, illetve népcsoporthoz kötődő Tolna megyei szokásanyag gyűjtésével, és a gyakorlatban történő alkalmazhatóság lehetőségeinek bemutatásával. Ezek az órák kiegészültek a hagyományápolás gyakorlati tevékenységeivel (pl. mézeskalácssütés, karácsonyfadísz készítése, tojásfestés), amelyeket részben a mesterség avatott gyakorlói, részben pedig volt tanítványaink vezettek. Elsősorban gyakorló pedagógusok voltak hallgatói a főiskolán szerveződött népi játszóházvezető és csuhé-, gyékény- és szalmatárgykészítő oktató képzésnek. A hallgatói kört jól kiegészítették pedagógus nappalis, illetve levelezős hallgatóink és más területek (pl. az idősgondozás) képviselői. A képzésben résztvevők nemcsak egy Tolna megyében korábban nem gyakorolt népi mesterséget sajátítottak el magas színvonalon kiváló mesterektől, hanem komoly néprajzi, helytörténeti gyűjtő- és kutatómunkát végeztek. A közel félszáz színvonalas diplomamunka jelentős része megyei népi kismesterségek történetét, jeles képviselőik munkásságát, egy-egy település helytörténeti, néprajzi feldolgozását valósította meg. Végzett hallgatóink ma is országos versenyek díjazott résztvevői, s egyesületi formában szervezik tovább szakmai tevékenységüket a megyében, s annak határain túl. A szociális munkás képzés is több szállal kapcsolódik a hagyományosan helytörténeti kutatásokhoz. Egyrészt a szociális terepmunka (az ún. „szociotáborok”) esetében az előzmények szempontjából van meghatározó jelentősége a hagyományoknak - különös tekintettel a változásvizsgálatok esetében. Másrészt a közösségfejlesztés alapja a közösség múltjának, a közösség tagjait összetartó szokásoknak, magatartásmintáknak, értékrendeknek a megismerése, s dinamizáló erőként működtetése. Az általános szociális munkás hallgatók, akik a kistelepüléseken mindinkább jellemző gyakorlat szerint a közösség szinte egyetlen diplomás segítő szakemberei, társadalomtudományi felkészültségük, módszertani ismereteik és empátiás készségük révén kiváló résztvevői voltak a főiskolán az elmúlt években e területen folytatott olyan kutatásoknak, mint pl. a szociális gondoskodás változásainak afelsőnánai bukovinai székelyek körében végzett vizsgálata (1999-2000), Szekszárd-Felsőváros szociális változásvizsgálata (2000-2001), a hagyomány, mint közösségszervező, illetve -fejlesztő erő kutatása Szekszárd-Alsóváros egykori közösségében (2004-2006) címmel kezdeményezett és a jelenleg is folyó kutatásnak. De a hagyományok szerepe a szakmai kutatások esetében sem hagyható figyelmen kívül, mint erre jó példaként említhető a
