Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Propszt Eszter: Az életintegráció igénye Balogh Róbert "Schvab" műveiben
Propszt Eszter • Az életintegráció igénye... 71 között nem. A rendszerváltás óta a magyarországi német értelmiség részéről megfigyelhetők ugyan az etnikai szociális csoport re-produkálását célzó törekvések, de az etnikai jegyeket hordozó csoport nagyobb része nem mutat hajlandóságot szociális csoport kialakítására. Ennek okai az idősebbeknél a történelmi tapasztalatokban keresendők, a fiatalabbaknál pedig, többek közt az idősebb generációk asszimilálódásának következményeként, meglehetős érdektelenség tapasztalható. Felmerül a kérdés, ezek között a körülmények között meddig tartható fenn a magyarországi német kultúra - legalább az emlékezetben. A választ a következőkben a problémát leszűkítve, az irodalom szociális szerepére összpontosítva keresem. Vizsgálódásaimban abból indulok ki, hogy az irodalmi diskurzus társadalmilag meghatározott és egyben társadalmilag meghatározó praxis: meghatározza az intézményi és a szociális kontextus, ugyanakkor formálóan hat vissza az őt formáló erőkre, hiszen társadalmi perspektívákat és értékrendszereket artikulál, tudást integrál, szociális szerepeket valamint identitásokat konstruál és kínál fel olvasóinak, strukturálva azok valóságérzékelését és a valósághoz való aktív viszonyulását. Átfogóbb vizsgálataim eredményei2 azt mutatják, hogy az 1945 utáni magyarországi német irodalmi diskurzus két fő vonulatra osztható. Egy magyar és egy német nyelvűre, melyek különbségét, sajátos módon, nem a nyelv adja, hanem az identitás konstruálásának módozata. A német nyelvű diskurzív vonulat létét 1989 előtt az legitimálta, hogy szorosan összekapcsolódott a nemzetiségi politika diskurzusával, ill. annak szolgálatában állt. Részben ezzel magyarázható, hogy az identitásminták, melyeket olvasójának felkínál, kevéssé „működőképesek”, azaz a szociális valóságot, valamint az egyes ember és a közösség pszichikai valóságát durván leegyszerűsítő sémák (jók - rosszak, áldozatok - agresszorok szembenállása) szerint re-konstruálják. A német nyelvű vonulat 1989 után sem újul meg, nem reflektál önmagára, vagyis nem elemzi sémáit. Az önreflexió hiánya hosszú távon feltehetően az eleve kis létszámú olvasótábor elvesztéséhez fog vezetni. A magyar nyelvű diskurzív vonulat sokkal differenciáltabb identitáskonstruálást tesz lehetővé mintái által, melyek mind a szociális valóságot, mind az egyes ember és a közösség pszichikai valóságát komplexen re-konstruálják, szemantikai és pszichológiai szempontból egyaránt. A különbség egyrészt a magyar nyelven író szerzők differenciáltabb irodalmi szocializációjára vezethető vissza, másrészt arra, hogy a magyar nyelvű diskurzív vonulat már 1989 előtt is meglehetős önállóságot mutatott a (nemzetiségi) politikai diskurzussal szemben. A következőkben a magyar nyelvű diskurzív vonulat egyik képviselőjének, Balogh Robertnek két művét szeretném röviden bemutatni. Választásom egyrészt azért esett erre a két műre, mert explicit módon megfogalmazódik bennük az életintegrá
