Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Propszt Eszter: Az életintegráció igénye Balogh Róbert "Schvab" műveiben
70 Üj DuNATÁJ • 2006. SZEPTEMBER Propszt Eszter AZ ÉLETINTEGRÁCIÓ IGÉNYE BALOGH ROBERT„SCHVAB" MŰVEIBEN A magyarországi német kisebbséget a 2. világháború után azonosságtudatában, de létében is fenyegette a vele szemben alkalmazott „kollektív felelősségre vonás”, azaz a „fasiszta népelemként” való megbélyegzés, ami „jóvátételi közmunkát”, valójában kényszermunkát jelentett a Szovjetunió munkatáboraiban, valamint vagyonelkobzást, a politikai és polgári jogok korlátozását, és nem utolsósorban kitelepítést. Megszűnt a német nemzetiségi oktatás, a német nyelv használata pedig, bár hivatalosan nem tiltatott be, nem volt ajánlatos. Sztálin halála után ugyan módosult ez a nevével „fémjelzett” nemzetiségi politika, ezáltal enyhült a magyarországi német kisebbségre nehezedő nyomás (hetilapot, kulturális egyesületet alapíthattak), de a szocialista magyar nemzetiségi politika hallgatólagos célja mindvégig az asszimiláció maradt. A magyarországi német kisebbség 2. világháború utáni társadalmi helyzetének és viszonyainak alakulása legpontosabban a Wolfgang Aschauer által kidolgozott szociológiai kategóriák segítségével írható le. Aschauer etnikai jegyeket hordozó csoportokat és etnikai szociális csoportokat különböztet meg.1 Az etnikai jegyeket hordozó csoport voltaképpen csupán egy kategóriát jelöl, melyhez egyes emberek olyan (önálló vagy egymáshoz kapcsolódó) jegyek alapján sorolhatók be, mint anyanyelv, származás stb. Az etnikai szociális csoport ezzel szemben egymással szociális kapcsolatban álló emberek csoportját jelöli, akik tehát integrált szociális struktúrát képeznek, vagy legalábbis összetartozástudatot mutatnak. A magyarországi német kisebbség társadalmi helyzetének és viszonyainak alakulása a 2. világháború után e kategóriák segítségével a következőképpen vázolható: 1945 és 1955 között a magyar nemzetiségi politika a magyarországi német etnikai jegyeket hordozó csoport kollektív büntetésével a magyarországi német szociális csoport feloszlatására tett kísérletet. Eredménnyel is járt abban az értelemben, hogy az etnikai jegyeket hordozó csoport létszámának folyamatos csökkenése mellett a 2. világháború után (óta) nem mutatható ki egyértelműen egy mind számszerűen, mind politikailag releváns magyarországi német szociális csoport léte. 1955 után a nemzetiségi politika csupán az etnikai jegyeket hordozó csoport fenntartásában volt érdekelt - a magyar állam instrumentális nemzetiségi politikát folytatott, különös tekintettel a határon túli magyarság vélt érdekeire ezért csak az etnikai jegyek „ápolását” támogatta (például kórusok, tánccsoportok formájában), szociális kapcsolatok létrejöttét a csoport tagjai
