Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Szilágyi Miklós: Wosinsky Mór
Szilágyi Miklós • Wosinsky Mór 69 volt könnyű dolga Balázs Kovácsnak: óvakodnia kellett attól, hogy a magukat mégiscsak „etnográfusként”: a megye népművészeti értékei első megmentőiként meghatározó Ács Lipót és Kovách Aladár érdemeit esetleg csökkenti, viszont megfelelő hangsúlyt akart adni a nem-néprajzos múzeumigazgató olyan, valóban korszakos jelentőségű kezdeményezéseinek, mint pl. a fonográfos népdal-gyűjtés és a dokumentáló szándékú fényképezés. Ha összegzésként mégis kissé „túlhangsúlyozni” látszik Wosinsky etnográfusi érdemét, a megfellebbezhetetlen szaktekintély és kortársi tanú Jankó Jánosra hivatkozva teszi, aki szerint „az ősrégész Wosinsky Mór személyes teljesítménye” volt az 1900 őszére kialakult néprajzi gyűjtemény teljes egésze. V. Kápolnás Mária kettős célt követett, amikor a szekszárdi múzeum fényképgyűjteményét Wosinskyval kapcsolatba hozható felvételek szempontjából értelmezte: ikonográfiái adalékokat keresett a polgárias családi háttér ellenére akár „kalandosnak” is minősíthető személyes sorshoz, és példásan dokumentálta, hogy mit és hogyan fotografált a korántsem fotó-amatőr, hanem ebben a műfajban is körültekintő-gondos dokumentátorként alkotó polihisztor muzeológus. Végül pedig Wosinsky Mór „utóéletéről” kínál gazdagon illusztrált áttekintést Gaál Attila „zárszó” funkciójú dolgozata, a hála, a megbecsülés látványos - utcanév-adásban, emlékmű-állításban megnyilvánuló, azaz a mindenkori korszellemtől azért meghatározott - gesztusait hangsúlyozva elsősorban. Ebből a külsőre is tetszetős kötetet olvasásra felhívó vázlatból is kitetszik, hogy a tanulmánnyá formált előadások csak a „kitűnő férfiúról” és a „nagy tudósról” szóltak, a „jeles pap” érdemei említetlenül maradtak. A szerkesztői előszó „szándékosnak” mondja ezt az egyoldalúságot, ám azt reményét fejezi ki, hogy talán lesz „egy jó szándékú, késői pályatárs”, aki „a sajnálatos módon még helyenként ma is meglévő, papi munkáját lekicsinylő ellenvélemények eloszlatása” szándékával át fogja tekinteni a Gödrén, Aparon, Lengyelben, Bonyhádon és Szekszárdon plébános Wosinsky lelkipásztori munkáját. Ha valóban lesz e feladatra méltó klerikus, valahol, valamikor lesz majd ennek a nagyszabású, Tolna megye talán legnagyobb szellemi teljesítménye: a Tolnavármegyei Múzeum, s Tolna megye régészeti monográfiája létrejöttének emberi-mentális hátterét sokoldalúan és okosan megvilágító könyvnek egy pár-darabja. És ez is, az is megmarad - most már végérvényesen - megérthetetlenül, indokolhatatlanul egyoldalúnak! Pedig Wosinsky Mór azért is messzesugárzó példa volt, s hadd reméljem: a jövőben is az lesz sokunk számára, mert személyében testesült meg az értelmes, a hasznos emberi létezéshez iránymutatóul mindenki számára bízvást ajánlható „minden választott hivatásodban teljes emberként kell helytállnod!” élet-parancs...
