Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1. szám - Polcz Alaine: Jelentés újabb egerekről (naplórészletek)

Polcz Alaine • Jelentés újbb egerekről

13

Polcz Alaine

JELENTÉS ÚJABB EGEREKRŐL

(naplórészletek)

Erdélyből megérkeztünk, Gábor az összes csomagomat fölhordta, kirakta. Nem kevés holmi. Megható volt, mert azért elég hosszú az út Kidéből ide. Ilyet se igen pipáltam életemben. Minden csomag nehéz volt, ezért én csak a táskámat hoztam. Persze volt bab és tojás, alma és dió mindenkinek, pálinka és disznótoros kóstoló, befőttek, savanyúság, téli ruhák, Zolikáéknak vettem rahátot és halvát.

Hidegben indultunk, előttünk jött a meleg. Megérkeztünk Budapestre, meleg van. Teljes klímaváltozás.

Leülünk, a halálról beszélgetünk. Roppanás hallatszik a teraszos szobából. Világosan, egyértelműen.

Beszaladok megnézni, semmi. Érkezésünkkor, amikor beléptem, fölgyújtottam a villanyokat, körbenéztem. Minden rendben volt a szobában. Nem láttam sehol semmit.

Megint hallatszik a koppanás. Belépek, behívom Gábort, ő is hallotta. Keressük, hogy mi az? Szerintem egy állat. De sehol, semmi. Hol jöhetett volna be?

Megint koppanás. Egyértelmű, tiszta hang. Nem bútor-roppanás.

Megint átmegyünk a teraszos szobába. Egy születésnapi Annácska-süteményt találunk a földön, a fotel mellett. Meglepő. Mikor fölgyújtottam a villanyokat, nem volt ott a sütemény a földön.

Mikor a koppanásokra bementünk, akkor sem. Hogy került oda?

Mondom Gábornak, nézzük meg a süteményt. Nyolcvanadik születésnapomra Annácska nyolcvan mézes puszedlit sütött, és mindegyikbe egy üzenetet rejtett. Gábor nagy nehezen kettéharapta, mert megszáradt azóta. (Pár darabot megőriztem.)

Ez az üzenet egyrészt Annácska üzenete, másrészt ki az, aki most üzen így? Elég enigmatikus:,Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz, megtudod a földi öröklét módját, és nem élsz vele" (Weöres Sándor: Az élet tanításai).

Azzal vége van az estének, korán volt még, de fáradt voltam, Gábor hazament. Végre saját fürdőszoba, saját ágy. Nem kutya. Jól alszom, nem gondolok sem állatokra, sem szellemekre. Az üzenet értelmén tűnődöm.

Gizivel beszélek még lefekvés előtt. Azt mondja: „És ha benyúl éjszaka egy kéz?’ Nem, nem nyúl be egy kéz.

De azért különös volt, mint jelenség. A házban rajtam kívül senki, ahogy szokott lenni, senki. Mónikáék elutaztak, a lenti új lakó, aki a követségen dolgozik, hol van,