Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - Polcz Alaine: Jelentés újabb egerekről (naplórészletek)
14 Új Dunatáj • 2006. március hol nincs, de inkább nincs. Most sincs. Éppen beszéltük Gizivel, nem az a fontos, hogy egyedül vagyok a házban - hanem ennek a tudata. Találtam egy levelet - míg Kidében voltunk, ott aludt egy éjszaka Judit. Föl is hív, és mondja, hogy ő duplára zárta az ajtót, és elé tett egy széket. Nem félős, de ekkora házban egyedül lenni Budapesten nehéz. Éppen tűnődtem rajta, hogy mikor Zolika kivitt Orosziba, be volt zárva nappal a ház ajtaja, miközben benn voltak, a két fiú, Szilvi és Dzseki. Számomra meglepő. Pesten is nyitva tartom az ajtót. Ez valami más, nem a realitással függ össze. Semmi sem a realitással függ össze. Csak egy valóság van. A belső. (Különben is mit lopnának el tőlem? A mikrosütőt és a tévét - amit nem is használok. Tőlem vigyék. A mikrosütőt sajnálnám. Egyetlen háztartási gép, amit szeretek.) Most itt, az Orfiban fekszem. Kell nézzem az órámat, hogy mikor kezdődik a vízalatti torna. Ugrás - mint ez nálam szokott lenni, majd visszatérek még a süteményhez. Egyedül jöttem be a kórházba. Miklós se kísért be soha, megszoktam. De mégis, nehéz - cipekedek egyedül. Szóltam a taxisofőrnek, hogy segítsen a csomagjaimmal, jöjjön föl, mert hoztam magammal kosarat és mozsarat, olvasnivalót és írnivalót. Magnót és rádiót. És kell a vízitornához fürdőfölszerelés és papucs, megint másik holmi a tornához... Reggel kezdtem, hét óra valamikor, úszás, utána tangentor, ultrahang, utána lekéstem az EKG-t, majd nagyvizit, utána válltorna, vízitorna, aztán meg kell nézzem, hogy mi. És ritex-pakolás. A délutáni programot nem tudom, de háromkor indulok a Mészöly-ülésre. Mennyi idő alatt érek innen oda? Úgy csúsztak reggel az utak, hogy alig lehetett járni. De most süt a nap, és olvad. Beszélek Dáviddal, aki a lakásban dolgozik. Megterítettem, hagytam neki ebédet, a hűtőben is ennivalót. Szorgalmasan dolgozik. Átnézi a több ezer könyvet, hogy hol van Miklósnak bejegyzése, vagy ajánlás, dedikálás. Te jóisten, mekkora zűrzavar fog támadni, mert Miklós unta a dedikálást! Ha hoztak egy nagyobb könyvcsomagot, s egy fél évig is telefonálgattak, mikor jöhetnek utána, meguntam, és dedikáltam helyette. Volt egy Miklós írásom. Amikor az utóbbi évben már nem levelezett, akkor helyette írtam - nem magyarázkodtam, hogy így-úgy, beteg, fáradt, nem szeret írni -, egyszerűen rövid leveleket, lapokat írtam. Most, hogy gyűjtjük be a kéziratokat, valaki ír, hogy neki van vagy három levelező lapja az utolsó évből. Nagyon megörültem, mert tudtam, hogy akkor már ritkán levelezett, és fokozatosan változott is az írása. Válaszoltam, elküldte. Hát én írtam őket. Az első percben megdöbbentett az írásom azonossága és hogy kezd hasonlítani az utolsó évei írásához.
