Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Haász Gabriella: Babits Mihály San Remo-díja
Haász Gabriella • Babits Mihály San Remo-díja 59 Kártyavár és a Halálfiai című regények olasz fordítását 1939-ben adta ki a milánói Corbaccio Kiadó14. Az olasz napisajtóban meglehetősen rövid jellemzések jelentek meg Babitsról. A győztes nevének hivatalos közzététele után a Corriere della Sera budapesti tudósítója rögtön interjút készített Babitsosai. Valószínűleg nem igazi interjú volt ez - hiszen a lapban nyoma sincs beszélgetésnek inkább arról van szó, hogy az író átnyújtotta a tudósítónak előre megfogalmazott sajtónyilatkozatát, melynek egy gépelt illetve egy többször javított kézzel írt kézirata is megtalálható a hagyatékban, s amely olaszul a Corriere della Serában, magyarul pedig a hazai lapokban jelent meg többé-kevésbé ugyanazzal a szöveggel: „[...] Az embert ritkán éri a váratlan öröm, s az ilyesmi mindig úgy hat, mint a tündérmese. Dante-fordításom, amelynek e megható kitüntetést köszönhetem, életem első nagy erőfeszítése volt, másfél évtized gyönyörűséggel teli munkájának eredménye. De sohasem jutott volna eszembe ezért a munkáért Itáliától várni jutalmat. Hisz a nagy munkát nem Olaszország, hanem Magyarország számára végeztem; az én kis hazám kultúráját akartam vele gazdagítani. Előszavában meg is írtam, hogy a műfordítás milyen tökéletesen és kizárólagosan nemzeti feladat, mondhatnám paradox módon az. S mégis íme Itáliától kapok érte méltánylást, kitüntetést és díjat! Hála és tisztelet érte Itáliának, a Mussolini nagy Kábájának, amely e véres, háborús tavaszon a szellem és irodalom nemes ügyeivel tud törődni, s fontosnak érzi, a szellemi testvériséget, mely a népeket egymás kultúrájának megértésével kapcsolja barátokká.” Kézzel fogható kérdés, hogy az „eszmei értéken” túl, milyen közvetlen hatással volt a díj Babits Mihály életére? Az ekkor már nagybeteg író kezelése hatalmas összegeket emésztett fel, így bizonyára jól jött a családnak az 50.000 lírás jutalom, amely akkoriban kb. 12-13000 pengőnek felelt meg.15 Babits Mihály betegsége ebben az időszakban már annyi pénzt emésztett föl, hogy a család 1940 áprilisában kénytelen volt egy kisebb, sötétebb lakásba költözni. Egy orvosi kezelés (Winternitz Arnold bevételi naplója szerint) 300 pengőbe került.16 Az akkori abszurd magyar kulturális viszonyokat tükrözi, hogy a fasiszta olasz kormány díja kellett, hogy Babits - pályafutása során egyetlen egyszer- gratuláló táviratot kapjon Szekszárd képviselő-testületétől. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy az írót szülővárosa elismerésben részesítette. Nem zárható ki az sem, hogy a nemzetközi díj is hozzájárult ahhoz, hogy Babits Mihályt a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé válassza. Az 1940. évi március 30.-i san remói díjátadási ünnepség programját főként az olasz napilapok tudósításai alapján tudjuk rekonstruálni. Magyarországon Ba-
