Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Haász Gabriella: Babits Mihály San Remo-díja
Haász Gabriella • Babits Mihály San Remo-díja 57 Giménez Caballero (1899-1988) spanyol szerző lett. 1936-ban nem változtatták meg a versenykiírást, a téma ugyanaz maradt. A díjat Mirko Deanovic jugoszláv nyelvész kapta. Az 1937. év versenytémája már egyáltalán nem mondható semlegesnek: „annak a kritikai tanulmánynak” ítélték oda, „amely a leghatékonyabban érvel a kommunizmus elmélete és gyakorlata ellen”. A díj nyertese ebben az évben Hans Carossa (1876-1956), német író lett. A Babitsot érintő 1938. évi téma a következő volt: „díj annak az írónak, aki tudománnyal és hozzáértéssel a legméltóbban illusztrálja az olasz irodalmat, vagy egyet annak legnagyobb szerzői közül”. Az összesítésből kiderül, hogy a versenyre összesen 44 pályamű érkezett. „Németország, Anglia, Franciaország, Jugoszlávia, Románia, Portugália, Magyarország és más országok irodalmárainak, költőinek és tudósainak kiváló művei vettek részt a versenyen.”7 Biztosan volt magyar pályázó, ez kiderül Babits díjazásának hazai sajtóvisszhangjából is, de Babits Mihály maga nem küldött művet erre a pályázatra. A Beszélgetőfüzetek egyik jegyzetében olvashatjuk, hogy az író nevét Antonio Widmar,8 (vagy ahogyan ő magyarosította, Vidmár Antal) olasz diplomata javasolta a díjra.9 Babits San Remo díjának másik rendkívül érdekes mozzanata, hogy sem az író, sem a magyar sajtó nem ejtett szót az 1940. évi díjátadás másik „Idegen Szerző” nyerteséről, az 1939. évi győztes román Alexandru Marcuról (1894-1955), noha a díjátadó ünnepség alkalmából készült a hagyatékban őrzött fényképeken többször látható együtt a két győztes. Végigtekintve a San Remo-díjjal kitüntetett irodalmárok pantheonján, láthatjuk, hogy a korszakban többé-kevésbé európai hírű, ám ideológiailag is elkötelezett szerzők kapták meg a díjat, hiszen Giménez Caballero, Carossa és Marcu is hosszabb-rövidebb ideig a fasiszta gondolatkör hatása alá került. Babits egyéniségéből következik és későbbi nyilatkozataiból is kiderül, hogy a nagybeteg író nem volt tisztában azzal, milyen szerepet tölt be a San Remo-díj a fasiszta propagandában. A történelem abszurditása, hogy elnyeréséért a hazai nyilas sajtó részéről érték a legnagyobb támadások. AZ 1940. ÉVI DÍJÁTADÓ CEREMÓNIA Az író, Koltay-Kastner Jenőnek, a Római Magyar Intézet igazgatójának 1940. február 14-én kelt leveléből értesült győzelméről, még a hivatalos értesítés előtt: „Mélyen tisztelt Tanár Úr, Van szerencsém örömmel közölni, hogy a San Remo-díj bírálóbizottsága, mint előadójától, Arturo Marpicatitól tudom, holnapi ülésén Tanár Úrnak 1938. évi díját
