Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Agárdi Péter: Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium
Agárdi Péter • Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium 49 Lehet vitatni olykor ezeket a direkt kapcsolásokat, nagy ívű ugrásokat és aszszociációkat, mindazonáltal a lényegben igaza van Fejtőnek. S éppen ebből a világtörténeti-kultúrbölcseleti távlatból kap friss konnotációt a József Attila, az útmutató c. régi-új kötet, benne a már említett 1947-es tanulmány és az André Gide útikönyvéről szóló „Ami fontosabb Oroszországnál is” című 1936-os antibolsevista esszé.59 A Gide-esszé évtizedeken át tabu volt a hazai nyilvánosságban, napjainkban viszont már-már túlzottan baloldalinak hat radikális antikapitalizmusa miatt, ami nem mondott ellent a korabeli Szovjetunió fölött mondott éles kritikának. Talán ma nem így definiálná Fejtő, de az újraközléssel mégis csak vállalja 1936-os szocialista önérzetét: „Vajon nem az-e a szocialista, aki szükségszerűen, mert tárgyi és belső szükségből a kapitalizmus szükségszerűségei ellen cselekszik? Vajon nem az-e a baloldali, aki a felismerés és erkölcs szükségéből a szociális és szellemi elnyomatás »szükségszerűségei« ellen támad?”60 Mindenesetre ezekben az időszerűvé tett esszékben, valamint a hozzájuk fűzött - Valachi Annának adott - friss interjúban Fejtő éles különbséget tesz a Sztálinhoz és híveihez köthető bolsevikok, a magát kommunista irányúnak hirdetett rendszer, illetve az eredeti szocialista eszmények, a marxi analízis és az ilyen irányú világlátás szükségessége, József Attila egykori „jogos” kommunista messianizmusa között. „A marxizmus tehát nem halt meg, ám a sztálinizmus sem. És sajnos a fajvédelem is olyan mély gyökerekből táplálkozik, amelyektől nem lehet egykönnyen elszakítani az emberiséget. Az antiszemitizmus csak mellékjelensége a világméretű rasszizmusnak. [...] Ennek fő gerjesztője pedig a nemzetállam, és az, hogy egyelőre Európa sem tud igazán kialakulni. De az európaiság nemcsak a marxizmusnak, hanem József Attilának is hittétele volt. Amikor azt írta, hogy »fehérek közt egy európai«, az krédó volt Európa mellett. Pontosan az a víziója volt József Attilának Európáról, mint amit Goethe Faustjában találtam meg, a dráma végén; amikor Faust rájön, hogy nincs gyönyörűbb látvány, mint egy szabad nép, szabad földön. Goethe a saint-simonizmus fogalma alatt a szocializmussal ismerkedett meg, és ez inspirálta művének befejezését. De Faust is akkor döbben rá, hogy élete legszebb pillanatát éli, amikor meg kell halnia. Az emberi munka, a kultúra győzelmének látomásával fejeződik be a Faust. Ugyanez az érzés munkált élete végén József Attila marxizmusában is: ezért volt neki és nekem is közös élmény, amikor a fiatal Marx művei végre a kezünkbe jutottak: ezeket akkor, a harmincas évek elején fordították le először magyarra. Felszabadító hatású volt számunkra ez az olvasmányélmény, hiszen mi is pontosan azt akartuk, amit Marx írt: az állami, egyházi zsarnokságoktól és gyámságoktól való emberi fölszabadulást.”61
