Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Agárdi Péter: Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium
46 Új Dunatáj • 2006. szeptember ban József Attila és öröksége is tét volt; nem Fejtő maszkírozta és díszletezte az 1930- as évekéhez hasonlóra a mai eszméket, a szereplő személyeket és kulisszákat, hanem a jobboldal nacionalista-populista nosztalgiái, illetve demagógiái hozták vissza az ordas eszmék durvább vagy kódolt változatait. Ám Fejtőben, vitapartnerükben, emberükre akadtak. Nem öröm, s bizonyosan nem tesz jót az esztétikai értékvilágnak, ha egy költő recepciójába, kultuszába ilyen kíméletlenül beleszól a kortárs történelem, azaz a politika. Ám egy dolog az irodalom káros átpolitizáltód)ása, illusztrációvá, eszközzé züll(eszt)ése, és egészen más a művek ihletében, születésében, lélegzésében, befogadásában és főleg értelmezésében ott lüktető valóság, azaz a nem ritkán termékenyítő, értékgazdagító módon működő politikai vagy ideológiai referencia. A József Attila-recepció ideológiai-bölcseleti konnotációja Fejtő József Attila-centenáriumi munkáinak, az új és a kommentárokkal megfejelt régebbi írásoknak nemcsak tudományos, szakmai és napi politikai, hanem általánosabb történelembölcseleti, eszmei vonatkozásai is vannak. Az elmúlt években felerősödik műhelyében a vallásbölcseleti, kultúrhistóriai érdeklődés. Keresztényként is újra foglalkozik például a zsidósággal, de ez a téma nem elsősorban személyes származási-identitási problémaként érdekli, hanem az Ótestamentum erkölcsi értékeinek egyetemes vonatkozásai, továbbá a zsidóknak a magyar kultúra gazdagításában és innovációjában játszott kitörülhetetlen szerepe miatt.52 A maga egyháziatlan vallásossága sem öregkori megtérés, hanem a csaknem minden emberben - az e tekintetben is többször hivatkozott József Attilában szintén - meglévő hitszükséglet sajátos kifejeződési formája, illetve a hitekben, a vallási tanokban föllelhető emberi drámák és értéküzenetek, az emberi emancipáció évezredes küzdelmeinek racionalizálási kísérlete. A történelem ún. jó és rossz oldala izgatja e könyvekben, de a XX. századdal foglalkozó monumentális interjúkötetében és szociáldemokrácia-monográfiájában is,53 hogy azután ez az érdeklődés a franciául és magyarul végre szinte egyidejűleg megjelenő ördög-esszében teljesedjék ki.54 Szükségképpen megidézi bennük József Attila alakját, líráját és gondolkodói kísérleteit is. Szerves (de nem lineáris és ideologikus) értékfolytonosságot lát a humanizmus, a felvilágosodás, a polgári forradalmak, a marxi eszmerendszer és a liberalizmussal is szövetséges modern szociáldemokrácia között. Úgy véli: csak ez az emancipációs kontinuitás képes fölvenni a küzdelmet a történelmi „ördög”-gél: az emberiség históriájában nagyon is földi, azaz emberi-társadalmi konfliktusokból „testet öltött” rosszal. A bűnbakképzést és az újkeletű megváltás-teóriákat elutasítja, ám - direkt és indirekt módon - szembeszáll a posztmodern világfelfogással és az ahistorikus
