Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Agárdi Péter: Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium
44 Űj ÜUNATÁJ • 2006. SZEPTEMBER Fejtőt elsősorban az ösztönözte vitacikkekre, hogy a Fidesz vezette jobboldal (s főleg a szélsőjobb felé nyitott szárnyai, értelmiségi holdudvara) mint annyiszor, politikai kampányába ezúttal is bevetette „a baloldal nemzetietlenségével” kapcsolatos rágalmakat, friss hivatkozásként az MSZP-nek és az SZDSZ-nek a 2004. december 5-i kettős állampolgársági népszavazás ügyében megfogalmazott álláspontjára. A 2005. március 15-e és az áprilisi centenárium közötti napokban rövid jegyzetben elemzi Fejtő a nemzetközi és a magyar Szociáldemokrata hagyományt, József Attila értékeszményét is megidézve az eleven - nem dogmatizálható - tradíció példájaként.45 A centenáriumi ünnepségeket követően, Magyarországról visszatérvén, már Párizsban készült egy egész oldalas Fejtő-nagyinterjú,46 amelyben az Európai Unió dilemmáitól és értékeitől a modern szociáldemokrácia értelmezésén át a mai magyar politikai paletta minősítéséig ível a beszélgetés. Nagy nyomatékkai utal arra: „megint olyan helyzetbe kerültem, hogy pontosan azokért az ügyekért és gondolatokért kell csatáznom, amelyekért a harmincas években a Szép Szó hasábjain kiálltunk. [...] Pontosan az európaiság, a humanizmus, az igazi hazafiság ügyében. Az említett eszmék némiképp ma is a háttérbe vannak szorítva Magyarországon. Igaz, a helyzet azért sokkal jobb, mint a harmincas években volt; a szocialista eszme feltétlenül erősebb, mint a Szép Szó idejében volt, csakúgy, mint az ordas gondolatok és gyakorlat elleni küzdelem.” Ezután Orbán Viktor kétarcúságát, a szélsőjobb felé való nyitottság komoly kockázatait elemzi, s azt a veszélyt, hogy a Fidesz győzelme esetén a trianoni sérelmeket meglovagoló politikával hazánk eljátszaná az európai felzárkózás esélyeit. Vele szemben Gyurcsány Ferenc új szellemű baloldaliságát és patriotizmusát méltatja („nála látok valódi szocialista elkötelezettséget, egy magyar blairizmus megalapozóját”). Az igazi „bomba”, ami Fejtő vitázó lendületét kiprovokálta, az erdélyi Tusnádfürdőn robbant, Orbán Viktor beszédével, amelyben azzal vádolta a baloldalt, hogy amikor »erre időnként lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére«. A nagyinterjú megjelenésének estéjén írni kezdte már Fejtő a vitacikkét, amely azután Történelmi lecke Orbán Viktornak címmel a következő számban meg is jelent.47 Szemben az Orbánt megengedőbben bíráló fent idézett interjúval (s még inkább az egy-másfél évtizeddel korábbi Orbán Viktor iránti lelkesedéssel, rokonszenwel), Fejtő itt már élesen támadja őt a baloldal nemzetietlenné nyilvánítása miatt, s széles ívű történelmi tablóban mutatja ki az ellenkezőjét, persze nem hazudva tévedésmentessé a szocialistáknak az elmúlt évszázad során a nemzettel kapcsolatos gondolkodását, cselekvését. Az Orbán Viktoron számon kért hamisításokat Fejtő a hatalmat mindenáron visszaszerezni akaró politikus mohóságával s nem történelmi tudatlanságával magyarázza: „nem akarom hinni, hogy mindezt nem tudná, [...] hogy ne ismerné
