Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Agárdi Péter: Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium
Agárdi Péter • Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium 43 keztek kelteni. E felfogás szerint a József Attila-életmű - sommásan - úgy ítélhető meg, hogy „jó, nagy, sőt zseniális költő volt, bár szocialista”. A jobboldali József Attilaértelmezések sorában azért bőségesen volt példa a kultuszrombolás álruhájába bújtatott rágalmazásra, szakmai hazugságsorozatok „értékvédő” farizeusságára is. Ennél finomabb s korrektebb az az „esztetizáló” modell, amely - részben a fent említett ún. referenciaellenes elméleti álláspontra támaszkodva - egyszerűen nem vesz tudomást József Attila baloldali élményéről s főleg ennek művészileg és bölcseletileg releváns dokumentumairól, illetve József Attila - úgymond - örök értékeit szembeállítja „múlandó” politikai-világnézeti verseivel. Voltak ugyanakkor olyan radikális hangok is, amelyek a költő antikapitalizmusát jelszószerűen, vulgárisán, olykor az ötvenes évekre emlékeztető primitivitással aktualizálták, hol a rendszerváltás elleni baloldali, hol „nemzetien” jobboldali, de egyaránt demagóg populista konnotációval. A 2002 óta kormányon lévő pártok, az MSZP és az SZDSZ képviselőinek ünnepi megnyilatkozásait viszont - tisztelet a kivételeknek - inkább valamiféle túlzott szemérmesség, már-már kompenzáló óvatosság jellemezte; szinte ki sem merték mondani, hogy József Attila baloldali, szocialista, sőt egy ideig kommunista volt, nehogy a költő kisajátításával vádolják meg őket. Pedig József Attila politikai kötődései ellentmondásos alakulásának nem bűntudatos, hanem önérzetes ’’bevallását”, azt a tényt, hogy a költő volt anarchista, kommunista majd szociáldemokrata is, de egész életében következetesen és radikálisan baloldali maradt, bizony össze lehetett volna kapcsolni annak kinyilvánításával, hogy lírája az egész nemzeté, hogy a nem szocialista meggyőződésűek számára is csodálatos értékű, magasrendű, klasszikussá érett művészet az övé. Már-már igaza volt Tamás Gáspár Miklósnak: „...a minap lezajlott József Attila-centenáriumot azzal töltöttük, hogy bebizonyítsuk: József Attila nem volt forradalmi szocialista”.44 Hogy mégsem lett teljesen igaza, az jelentős mértékben Fejtő Ferencen múlott. A szakmai jellegű eszmecserékben, konferenciákon természetesen esett szó a költő szocialista eszméiről és elkötelezettségeiről, ezen belül kommunista időszakáról; különösen határozottan, ugyanakkor árnyaltan érvelt ez ügyben számos nyilvános eszmecserén Tverdota György és Veres András. A József Attila teljessége és sokszínűsége - ezen belül baloldalisága - melletti nyílt, széleskörű kiállás azonban elsősorban mégis csak Fejtő Ferencre maradt. Az ő nagy nyilvánosság előtti tanulmányai, vitái, publicisztikái és interjúi „mentették meg” e tekintetben a baloldal becsületét, miközben nem fenyegetett a költő szocialista hatalmi-kormányzati kisajátításának kísértése sem.
