Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2-3. szám - Agárdi Péter: Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium

Agárdi Péter • Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium

41

élménye.” Emlékeztet költő-barátja ama álláspontjára, hogy a szocializmus korántsem elsősorban az anyagi érdekek ügye, s hogy „hányszor idézte, viták közben Marx gyönyörű mondatát: »A szocializmus nem kenyérkérdés, hanem az emberi méltóság ügye«”.38 Ez a meggyőződése, s ezzel együtt a szociáldemokráciához való közeledése alapozta meg, hogy miközben a lap és gárdája „egyértelműen baloldalinak és demokratának vallotta magát”, a Szép Szó köre „a kommunizmus és a nemzeti szocializmus határozott kritikáját egyidejűleg és ugyanolyan hevességgel” folytassa.39 Ugyanakkor semmiképpen nem azonosította a két rendszert, pl. „József Attilának Hegelen és Marxon iskolázott logikája elborzadt a Németh László-i elmélkedéseken, amelyek a bolsevizmust egy kalap alá fogták a fasizmussal, felületesen és könnyelműen ítélkeztek elevenek és holtak fölött, halálharangot kongattak humanizmusnak, demokráciának és szocializmusnak, s németmód egy tekintélyi, kvalitatív, faji s társadalmi hierarchián alapuló új korszak eljövetelét üdvözölték.”40

Fejtő eme - röviden idézett - eszmetörténeti jellegű tömör József Attila-pályaképe napjainkban is szakmai relevanciával bír egyrészt a „kommunizmus” és a baloldal divatos „totalitariánus” azonosításaival, másrészt a költőt ma sem kímélő „szélkakas”-rágalmakkal szemben. Abban szintén igaza van, hogy - nem beszélve a szociáldemokrata mozgalom értékeiről - magának az eredeti marxi filozófiának, történelembölcseletnek számos elemét a XXI. század elején is maradandónak ítéli, sőt megvédi.41 A hazai József Attila-kutatás ma már - ezen a kereten belül - ennél persze árnyaltabban, kevésbé lineárisnak látja József Attila pályáját: 1934-es szociáldemokrata hitvallása sem a magabiztos és a végleges álláspontra lelt, hanem a tépelődő baloldali értelmiségi „kényszerű”, „jobb híján” választása volt. Magát a szociáldemokráciát elkötelezettjei sem övezik apológiával, a költő is bírálta. S bármennyire igaz is a messianisztikus kommunista radikalizmusból való kiábrándulása, szembefordulása a szovjet bolsevizmussal és a bürokratikus szektariánizmussal, a demokratikus, humanista, antifasiszta világkép jegyében élete végéig megőrizte a „tudományos szocializmus” melletti elkötelezettségét és az „örök” rendszerkritikus markánsan antikapitalista hevét, azt a hitvallást, hogy „jogállamban a pénz a fegyver” (Gyönyörűt láttam).

A következetes világnézeti baloldaliság ugyanakkor nem zárta ki, hogy napi politikai kötődéseiben, gyakori csalódásaiban és fellángolásaiban akár egyidejűleg többfelé, olykor veszélyes - utólag sem igazolható - irányokba is eltévedjen a költő, elég csak az 1929-1934 közötti időszak kísértéseire utalni, nem utolsósorban A nemzeti szocializmus... kezdetű, kéziratban maradt írására.42 Kíváncsi lennék, miként értelmezné Fejtő ezt a textust és a kontextust. Mindazonáltal a lényegben igaza