Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Agárdi Péter: Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium
34 Új Dunatáj • 2006. szeptember Agárdi Péter FEJTŐ FERENC ÉS A JÓZSEF ATTILA-CENTENÁRIUM A 2005-ös (voltaképp 2004-2006 között zajlott) József Attila-centenárium főszereplője - természetesen a költő bámulatosan friss lírája mellett - kétségtelenül a kortárs és barát, Fejtő Ferenc volt. A főszerep egyrészt az emberi és a szakmai érdem jutalma, másrészt a „túlélés” szerencséje. Az értelmező és emlékező írástudóé, aki a XXI. század elején egyszerre képes hitelesen bemutatni az egykori lírikust és életművét, ugyanakkor lefegyverző fogékonysággal ráérezni üzeneteinek mai, szinte sistergő elevenségére. A József Attila és Fejtő közötti viszony teljes életrajzi, baráti, irodalmi, világnézeti, politikai és recepciótörténeti hálóját nem feladata ennek a tanulmánynak elemezni.1 Az alábbi munka a centenáriumi időszakot igyekszik bemutatni, természetesen érintve mind Fejtő néhány korábbi művét, mind pedig az évfordulóra reflektáló magyar szellemi élet tágabb övezeteit. A kettejük közötti kapcsolat ugyanis legalább kétfelől vizsgálható. Bemutatható Fejtő Ferenc munkássága, a József Attilával több évtizede foglalkozó irodalmár szaktanulmányai és emlékezései oldaláról, a Fejtő-pályakép és a József Attila-kutatás összefüggésében, szaknyelven: historiográfiailag és kritikatörténetileg. Ám legalább annyira tanulságos lehet ez a viszony a centenárium szélesebb társadalmi, ízlésbeli, tudati, ideológiai - horribile dictu - politikai kontextusa felől, azaz recepció-, kultusz- és mentalitástörténetileg. Annál is inkább, mivel Fejtő Ferenctől mi sem áll távolabb, mint hogy csupán steril tudományos kérdésként vagy pusztán személyes, „memeoárköteles” ügyként kezelje a József Attila-évfordulót. Még akkor sem - sőt annál inkább -, ha neki, magától értetődően, érzelmi ügy is mindaz, ami a számára megélni adatott centenáriumon nyilvánosságot kap. A jellegzetes befogadástörténeti és ízlésváltozások, az új felismerések és a tudományos innovációk nem függenek az évfordulóktól, még ha azok - jelesül a mostani centenárium - kitűnő rálátást kínálnak is a recepció pillanatnyi helyzetére, s szükségképpen komoly szakmai erőfeszítésekkel és összefogással, továbbá médianyilvánossággal járnak. Maga az emlékév tehát korántsem csupán a tudományos-szakmai produktumok, illetve ezek popularizálódása felől vizsgálható: legalább annyira érdekesek szociológiai, társadalom-mentálhigiéniai, köztudatbeli vonatkozásai. Azaz annak átvilágítása: miként változott, szegényedett vagy gazdagodott, pluralizálódott a József Attila-kánon és a József Attila-kultusz. A József Attila-centenárium termésének, szakmai és köznapi recepcióinak, médianyilvánosságának, országos és lokális rendezvényei érdemi (tehát nem protokolláris) hatásának a felmérése a jelen tanul
