Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "...Egy megújítandó Európában megújult magyarságot kell teremteni"
Sipos Lajos • Egy megújítandó Európában...’ 29 ország demokratikus átalakításának fokozatos és konzervatív változatát képzelték el. A Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt a demokratikus Magyarország felépítését tűzték ki célul. A Békepárt, melynek vezetője Csermanek (illegális nevén Kádár) János fiatal munkás lett, akihez csatlakozott debreceni egyetemisták köréhez tartozó, a népi írókkal kapcsolatot tartó bölcsész Kállai Gyula és jogász Donáth Ferenc, a magántulajdon köztulajdonba vételét, a marxi gondolatmenetre épülő kommunisztikus társadalmat akarták. A népi írók többsége az „angolszász kapitalizmus” és a szovjet rendszer, az individualizmus és a kollektivizmus előnyeit kívánta egyesíteni a magyar sajátosságok fegyelembevételével. Ezt a „harmadik út” programot leghatározottabban Németh László képviselte a szárszói konferencián tartott előadásában, melyben - a magyarság újkori történetébe ágyazva a háborús jelent és az utána következhetőket - többek között ezt mondta: „Én ezt a háborút az első pillanattól pesszimizmussal néztem. Nem tudtam olyan kimenetelét kitalálni, amely számunkra kedvező lehessen. Az 1939-es helyzetképemben olvashatják: akár a német, akár az angol vagy az orosz koncepció győz, én azt másnak, mint a magyarság súlyos megpróbáltatásának elképzelni nem tudom. Nemcsak a háború pusztításaitól: megszállásoktól, bombázásáktól, a legjobbak elhurcolásától féltettem azt, amit addig csináltunk, sokkal inkább a háború utáni »rendezésitől. Az az »üdvösség«, amellyel Európa fog megajándékozni, nem lesz az, amely társadalmunk halk folyamataiban készül. Nem is lehet, hisz azokat odakint senki sem ismeri. [...] az angolszász jellegű kapitalizmusnak a bevezetése vagy visszahozása a magyarság részesedését a nemzeti vagyonban szinte órák alatt megcsappantaná. De talán nem oly szembeszökő, hogy a szocialista rendnek is megvannak, tán még nagyobb mértékben, az ilyesféle veszélyei. Képzeljenek el egy szocialista államot, ahol a szabad parasztságot kolhozba terelték, a kisiparosságnak nagy közös műhelyekben kell dolgoznia, az értelmiség a legszorosabb felügyelet alatt áll [...].” Tamási Áron nem volt jelen ezen a konferencián, ahol nyilvánvalóvá vált: Erdei Ferenc, Darvas József, Veres Péter már inkább a radikális baloldali alternatíva mellett foglalt állást, nem osztva Németh László társadalom-vízióját az „osztálytalan társadalomiról, az „értelmiségi társadalomiról, a kistulajdonossá válással a „proletáriátus kiküszöböléséiről. A Vásárhelyi Találkozó valamikori elnöke három alkalommal fejtette ki társadalompolitikai elveit ebben az időszakban: 1942 november 21-én Lillafüreden, 1942 decemberében Kolozsvárt, a Ferenc József Tudományegyetem aulájában és 1943 szeptemberében, alig valamivel a szárszói találkozó után, az Erdélyi Párt nagyválasztmányi gyűlésén.
