Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "...Egy megújítandó Európában megújult magyarságot kell teremteni"
30 Új Dunatáj • 2006. szeptember 1942. november 20-a és 22-e között a kormányzat rendezett konferenciát a lillafüredi Palota Szállóban. A megbeszélés, a kormányférfiak, katonák és írók találkozója a valamikori Gömbös-kormány idején volt Új Szellemi Front kezdeményezésére emlékeztetett. A Bárdossy Lászlót követő új miniszterelnök, Kállay Miklós, aki március 9-én foglalta el hivatalát, propagandaminisztériumot hozott létre Antal István vezetésével. Antal, aki Gömbös Gyula híveként először 1935-ben igazságügyminiszterhelyettesként került a kormányba, azt remélte, miniszterelnökével együtt, hogy az írók és politikusok „kitalálják”, miként lehetne átmenteni a visszacsatolt Felvidékkel, Kárpátaljával, Észak-Erdéllyel és a partiumi részekkel megnagyobbodott országot a háború utáni évekre. A konferencián, melynek védnöke Tasnádi-Nagy András, a képviselőház elnöke lett, felszólalt Kállay Miklós, nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi-, Szinnyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szombethelyi Ferenc, a vezérkar főnöke, Kádár Gyula vezérkari ezredes, a Vezérkari Főnökség Propaganda Osztályának vezetője. Ötvenhat író kapott meghívást a találkozóra. Az előadók és a hozzászólók - amint ez kitetszik Standeisky Éva Gúzsba kötve. A kulturális élet és a hatalom című könyvének vonatkozó fejezetéből - Karácsony Sándortól Márain, Veres Péteren, Erdélyi Józsefen, Harsányi Zsolton, Illyés Gyulán, Mécs László, Németh Lászlón, Szabó Lőrincen át Tamási Áronig sorra kifejtették nézeteiket. Alig vagy egyáltalán nem arról beszéltek, miként segíthetik a hadsereget vagy a nemzetet a katonai sikerek elérésében. Tamási Áron (az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található és nem publikált jegyzőkönyv szerint) a következőket mondta: „Mélyen tisztelt uraim! [...] Mindenek előtt legyen szabad hangot adnom annak a vágyamnak, hogy a majd valamikor felépítendő új magyar életben a kard és a toll, a politikai hatalom és a szellem találkozása ne kivételes legyen, hanem természetes. S amellett ne egyes kimagasló személyiségek műve legyen, mint ez a mostani találkozó. Szabadjon még azt is kérnem, hogy további vázlatszerű mondanivalóimat az elképzelésnek és a fegyelemnek két egészen külön kertjében helyezhessem el. Az egyik kertben álljon az, ami ennek a mostani fegyveres küzdelemnek a végéig él és virul, a másik kertben pedig várjanak készen azok a gondolatok, amelyek nemcsak szükségesek, hanem törvény-erejűek ahhoz, hogy új magyar életet teremteni valóban lehetséges legyen. A magyar író a két háború között és a mai háború eddigi ideje alatt fegyelmezetten élt és dolgozott. Ennek a fegyelemnek, amelyet a nemzeti lelkiismeret parancsolt reánk, én magam is számtalan gátlást, sőt bénítást éreztem.
