Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "...Egy megújítandó Európában megújult magyarságot kell teremteni"

26

Űj DUNATÁJ • 2006. SZEPTEMBER

magyar nem gondolhat arra, hogy most mi tegyünk úgy a románokkal, mint ahogy a románok tettek mivelünk. Nem az a kérdés, hogy mit érdemelne meg a román politika: az a kérdés, milyen politika illik a magyar nemzet ezeréves becsületéhez és erkölcsi méltóságához. Ezen a téren Erdély szava legyen a döntő, mert az erdélyi ember ösztönösen megtalálja a módját, hogyan lehet új helyzetekben tovább folytatni a régi erdélyi politikát, a három nemzet (magyar, szász, román) olyan együttélését, amelyik mindenkinek biztosítja nemzeti sajátosságai kifejtését s mind a három egy magasabb történelmi hivatás munkaközösségében összeforrasztja.”

Az erdélyi magyar írók a visszacsatolást követő hetek hazafias lelkesedése után nem csatlakoztak a Magyarországon terjedő háborúpárti hangulathoz. Nyírő József kivételével, aki nem vonta ki magát a jobboldali ideológia hatása alól, a Helikon írói közösség hagyományait folytatták: hirdették a nemzetiségek egyenjogúságának eszményét, szembeszálltak a németbarát orientációval, a magyar öncélúság gondolatával.

Szeptember első hetének a végén Albrecht Dezső, Tamási Áron, Venczel József, Vita Sándor eszmecserét folytatott Teleki Ádámmal, a miniszterelnök, Teleki Pál rokonával arról, miként kellene berendezni a visszacsatolt területek belső rendszerét. Azt javasolták, a Magyar Népközösség jogutódjaként, szervezzék meg a Magyar Szövetséget, adjanak teljes autonómiát a civil szervezeteknek; szükségesnek gondolták a román nyelv kötelező oktatásának bevezetését minden magyar iskolába, a román nyelvet beszélő tisztviselők alkalmazását; figyelmeztettek a nemzetiségi kérdés helytelen és igazságtalan kezelésének veszélyeire. A memorandumot szeptember 9-én adták át a miniszterelnöknek (aki augusztus 30-án Bécsből Budapestre érkezve egyáltalában nem osztozott a magyar társadalom általános örömében, s az őt fogadó tömegnek a pályaudvaron „őseink, apáink hibáiról”, kötelező „magunkba-szállásról” és „lelkiismeret-vizsgálatról” beszélt, szeptember 1-jén benyújtotta lemondását a kormányzónak, amit ő nem fogadott el). Nem lehetetlen, hogy Teleki Ádám közvetítői szerepét felhasználók közül másnak is volt személyes kapcsolata a népi-falukutató mozgalmat támogató, a Magyar Társaság Falukutató Intézetét segítő miniszterelnökkel. Az sem kizárt, hogy Tamási Áron személyes kapcsolatba került vele, legalábbis erre lehet következtetni egy Tompa Lászlónak 1940. szeptember 23-án elküldött leveléből, melyben arra hivatkozik, barátja ügyében „elmegy akár a miniszterelnökhöz is.”

Az mindenesetre tény, hogy az az értelmiségi kör, melyhez Tamási Áron tartozott, már 1940 szeptemberében, az öröm és az aggodalom kifejezésének közös időszakában is a történelmi modus vivendit kereste. Tamási a bécsi döntést hosszú távon „szerencsétlen és átmeneti megoldásnak” tartotta. „Aki nem a hatalomnak, hanem nemzetének felelős, nem siet a szóval”, írta 1940 őszén. Márton Áron „tünékeny”-