Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "...Egy megújítandó Európában megújult magyarságot kell teremteni"
24 Űj DUNATÁJ • 2006. SZEPTEMBER A Gondolatok a hazatérés idején című írásában Tamási Áron szavakba foglalta a magyarok bánatát. „[...] vajon mondhatom-e, hogy erkölcs, igazság és érdem dolgában nemzetem számára beteljesült a törvény? Hallgatnom kell. S ebben a hallgatásban bűneink jutnak eszembe és a sebeink sajognak elevenen. Túl a határon testvérek sírnak, s vesztenek vagyont, vért és életet; s mint a kenyérből, az ősi földből is hiányzik még egy darab, melynek ereje nélkül az aranyfonalat nem tudjuk elég hosszúra fonni. Szerte az országban zaklatott a lélek és az ideg, s a magyar íróé különösképpen zaklatott. [...] nekünk felelősség összhangjából kell tartalmat és formát alakítanunk, hogy új feladatokat jól kezdhessük s még jobban betölthessük. [...] Mi [...] az erkölcs formáló és célravezető erejét törvényszerűnek tartjuk; s egyben úgy gondoljuk, hogy ez a hitünk nagy nemzeti erő lehet ma, amikor egy megújítandó Európában megújult magyarságot kell teremteni.” A mindenképpen nagy indulatokat felkorbácsoló „területrendezés” egyformán sértette a magyar és a román érdekeket, s mindkét országot - a folytatás vagy visszavonás reményében - a németek melletti fokozottabb kiállásra serkentette. A Hitlertől „visszakapott” területek fejében nagyobb teret kellett biztosítani Magyarországon a nyilas és a volksbundista propagandának, törvényeket és rendelkezéseket kellett hozni a „faji alapon álló” szegregáció mellett. Szeptember 16-án, egy nappal a kolozsvári bevonulás után amnesztiával szabadult Szálasi Ferenc, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt 1937-ben becsukott vezetője (akit szeptember 27-én a nyilas politikai csapatok a Nyilaskeresztes Párt vezérévé választottak). És szaporodtak a zsidóellenes intézkedések is. Az 1938-as „első” és az 1939. május 5-én kihirdetett „második zsidótörvény” után 1940 végén a nyilasok megkezdték a zsidó tulajdonban volt üzletek, gyárak, könyv- és lapkiadók megszállását. 1941. augusztus 8-án pedig megjelent a „harmadik zsidótörvény”, mely megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot. 1940. szeptember 15-én az „államvezér”-ként (Conducátor”-ként) uralkodó Antonescu német tankhadosztályokat engedett be az országba, melyek elfoglalták az olajvezetékeket, biztosítva maguknak az üzemanyagbázist. November végén a jilavai börtönben legyilkoltak hatvannégy állami funkcionáriust, megöltek baloldaliakat, zsidókat, a Vasgárda valóságos vagy feltételezett ellenségeit, - többek között - Nicole Jorga történészprofesszort. A vasgárdista kormányzás tovább növelte a zűrzavart, ami kormányzati tisztviselők leváltásához, a Vasgárda lázadásához, majd a lázadás felszámolásához és 1941 februárjában az új Antonescu-kormány megalakulásához vezetett. A tábornok 1941 júniusában a németek oldalán bekapcsolódott a Szovjetunió elleni háborúba, amelyik - ugyanúgy, ahogyan Magyarország esetében is történt - emberben, gazdasági javakban, épületekben hatalmas károkat okozott.
